Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Hársfalvi Péter: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az örökváltság után

Most, 1853-ban a város ún. vegyes tanácsa egy bizottságot küldött ki annak megvizsgálására, hogyan kellene hasznosítani a továbbiakban a gyepföldet. A bizottság ülésén Blahunka József a „gyökeres rendezés tekintetében" azt javasolta, hogy a gyepföld eddigi apránkénti eldarabolása helyett osztassék 3 egyenlő részre, egyharmadát bocsássák a lakosság rendelkezésére, azaz pénzért adják el nekik saját tulajdonba, másik egyharmadát az eddigi szokás szerint kis parcellákban osszák ki vetés alá, a harmadik harmad pedig maradjon legelőnek, illetve felváltva parcellázandónak. Ezt a javaslatot azzal indokolja Blahunka, hogy a gyepföldnek pénzért való eladása nem jogszerű ugyan, de a váltságból maradt adósságot nem fedezheti más, mint városi vagyon, így tehát ha nem is jogszerű, deméltányos az eladás. Mivel a pázsiti földnek legeltetésre legkevésbé alkalmas részeit adják el, ezáltal nem károsodik az állatait legeltetni óhajtó lakosság, s a város is talál új forrást adósságai törlesztésére. A kiküldött bizottság nem fogadta el Blahunka tervét. Azt vetették ellene, hogy a lakosság még a váltságban kezére került földek díját sem térítette meg, sok a hátralék, így nem jelent biztos bevételt a gyepföldek kiárusítása. Az eldarabolás célszerűtlen, a fennmaradó kétharmad rész pedig elégtelen legeltetési célokra. Megpendítenek viszont egy olyan ötletet, hogy jó lenne a szóban forgó földeket idegen tőzsérek kezébe adni. A küldöttség abban nem kételkedett, hogy a városnak joga van a gyepföldek eladásához, hiszen szerintük a város terhei a határbeli gyepföldekben is feküsznek, s a város adósságai mellett a gyepföldekre nehezedő, szintén a várost terhelő földadó is az eladást sürgeti. A gyepföldek jogi helyzetének megítélésében viták alakultak ki. Végül abban állapodnak meg, hogy az egész legelőföld a lakosság használatában marad, egyik felét 6 évenként parcellázzák a lakosok részére szántóterületnek, a másik fele pedig marad legelőnek. A föld használatára csak a váltságban érdekeltek, vagy azokat képviselők részesülhetnek, igazságos arányban. Még azt is hozzáteszik ehhez, hogy csak a városi, belső házak után osztanak szántóföldet, mert a városban lakók viselik a katonatartást és egyéb súlyos terheket, a tanyai lakosok nem.(16) A tárgyalásokból megállapítható, hogy a város érdekelt birtokos lakossága ekkor még ragaszkodott a gyepföld tulajdon- és használati jogához. Azonban a következő évben, 1854-ben „községválasztmányi" határozat születik a földek egy részének kiárusításáról, azzal, hogy vásárolni csakis városi „örökváltságos" lakosoknak van joguk. Nem is történhet egyelőre szabályos tulajdonjogi átruházás, a vásárlók mindaddig, míg a teljes vételárat ki nem fizetik, csakis „haszonvevőknek" tekintetnek. Szabadon gazdálkodhatnak ugyan a vásárolt földön, de rajta marad a város