Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Hársfalvi Péter: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az örökváltság után

és az erdő Nyíregyházán is a város kezelésében maradt. Ez utóbbi birtoktesteknek a tulajdonjoga azután sajátos módon alakult. Hazai szabad királyi városaink kezére földbirtoktulajdon a középkor folyamán is, de az újabb korban is úgy kerülhetett, hogy a várost illette meg a törvényes örökös és végrendelet nélkül elhunyt polgárok vagyonának bizonyos része, de lehetett földjük királyi adományból is, s végül szerezhettek vásárlás útján. Alföldi agrárvárosainkban a városi földtulajdon jelentős mértékben ,,a nagykiterjedésű határban osztatlanul megmaradt közös birtokból", részben pedig vásárlás útján keletkezettel2) Nyíregyháza a kapitalizmus korában nem tartozott a mamutbirtokos városaink közé — Debrecennek 98 032, Szegednek 69 783, Kecskemétnek 47 076 kh földbirtoktulajdona volt —, de néhányad magával — Hódmezővásárhely, Nagykőrös, Hajdúböszörmény — 7741 kh hold birtokával még mindig előkelő helyet foglal el a hazai középvárosok között.(13) Nos a továbbiakban éppen ennek a városi földbirtoktulajdonnak a keletkezéséhez kívánunk megjegyzéseket fűzni, a folyamat tüzetes és pontos elemzésének az igénye nélkül. Gyurikovits Lajos városi gazdasági számtartó, a gazdasági hivatal vezetője 1934-ben elkészítette Nyíregyháza város ingatlanainak vagyonleltárát. Ez a kitűnő összeállítás a város földbirtoktulajdonát 7511 kh 884 négyszögölben állapítja meg. A telekkönyvi helyrajzi nyilvántartás alapján részletezett összeállításból megállapítható, hogy a fenti ingatlan földbirtokból 3311 kh 992 négyszögöl terül el Nyíregyháza határában, a többi pedig a szomszédos Nagykálló, pontosabban az akkor Nagykálióhoz tartozó Császárszállás területén feküdt. Ez utóbbi, azaz 4199 kh 1492 négyszögöl földbirtokot úgy tekinthetjük, mint amelyet különböző részletekben vásárolt meg a város és főként a Kállay-családtól került kezére a múlt század második felében, különböző időpontokban. Ez a birtokállomány tehát a város tiszta polgári jogügyletekkel szerzett tulajdona.(14) De hogyan került a város tulajdonába a 3311 és fél katasztrális hold föld? Sőt, voltaképpen nem is ennyiről, hanem 9180 (1200 négyszögöl) hold legelőről van szó, mert a század közepén, az örökváltság után ennyiről szólnak az adatok.(15) Hogyan is lett az örökváltságos kommunitás közösségi tulajdonából, mely eszmeileg megillette az örökváltságban részt vett földbirtokosokat vagy azok jogutódjait, a városnak, mint jogi személynek az említett társtulajdonos birtokosokat kirekesztő telekkönyvi tulajdona? Jelenlegi ismereteink szerint először 1853—54-ben foglalkoztatta a város vezetőit a közös földbirtok további sorsa. Ez a birtok lényegében legelőterület volt, vagy itteni elnevezéssel gyepföld, pázsitföld, amelyet közös legelőként hasznosítottak, illetve egy részét a már korábban ismertetett módon parcelláztak a lakosok között mezőgazdasági művelésre.