Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Hársfalvi Péter: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az örökváltság után

voltát, illetve azt, hogy az örökváltság következtében a nemesek kezén lévő föld tovább már nem úrbéres, hanem curiális. A kisnemesek és a város közötti hosszadalmas, elvi jelentősége miatt fontos vita azzal zárult, hogy a Helytartótanács a nyíregyházi parasztoknak adott igazat és a nemesek kezén lévő földet úrbéres jellegűnek minősítette.^) A két nagybirtokos nemesi család szinte önkéntes lemondása a nyíregyházi határban őket megillető curiális földekről, a kisnemesek kezén lévő földeknek az országos főhatóságok által is úrbéres jellegűnek ítélése révén Nyíregyházán 1848 előtt a földtulajdonnak és a birtoklásnak sajátos, homogén jellege alakult ki, amelyet azonban polgárinak mégsem nevezhetünk, mivel e földbirtokot feudális jellegű állami adózás terhelte.(8) A földbirtok tulajdonjogi természete mellett annak használata, kezelése is mutat bizonyos jellegzetességet Nyíregyházán a feudalizmus utolsó évtizedeiben. Az örökváltság-szerződésben a nyíregyházi birtok „teljes földesúri jussal" a városra, s a város lakosaira szállott át. A birtok használata kettős jellegű maradt a továbbiakban is. A szállásföldeket a lakosok szabadon használták, sőt adták és vették egymás között, a város elöljáróságának felügyelete és nyilvántartása mellett. (Természetesen a belső telkeket és házakat is.) Közös használatban maradt továbbra is a legelőnek és kaszálónak használt terület. De a közös használatban maradt földterületnek, a pásti, vagy pázsiti földnek egy részét szokás volt az örökváltság után is kiosztani a lakosok között szántóföldnek, amivel mintegy kiegészítették a szállásföldeket, a tanyai, mezőgazdasági művelés alatt álló földterületüket. A pásti földek elosztásának módja, a legelőnek szántás alá fogott aránya sokszor adott vitára okot a lakosság körében, így azon gyakran próbáltak változtatni. 1834-ben azt javasolta egy — az elöljáróság részéről éppen a földek osztási módjának megvizsgálására kiküldött — bizottság, hogy a városi és egyházi hivatalban lévők kapjanak 6—6 köblös, a kommunitás tagjai, a valóságos és tiszteletbeli szenátorok, nótáriusok, az egzaktor, a város gazdái 4—4 köblös, az esküdtek, borbírák, vásárbírák, utcakapitányok, mezőbírák, tizedesek, kisbírák 2—2 köblös földet minden esztendőben. Kapjanak 2—2 köblöst a tisztelendő lelkiatyák is, és a rektorok is egyet-egyet. A fennmaradó mennyiséget a város lakosai között kell szétosztani, háznépük nagysága szerint 4 vagy 2 vékát. A lakosok közötti osztás a házak rendjében történjen, s akiknek nem jutott az egyik évben, azok a következőben kerüljenek sorra.(9) A közösen birtokolt pásti földek egy részének ilyen felosztási módja sem igen lehetett nagyon népszerű a lakosság körében, noha a tisztségviselők a nagyobb földdarabot illetménykiegészítésként kapták. De a pásti