Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén

„akárhány gazda van, aki 10 véka csöves kukoricát sem szedett egy holdról, s így a költséget sem kapta ki belőle." Magyar Gazda, 1859.. 24. sz. Vidéki tudósítások. 60. Orosz István: i. m. (Hajdúnánás) 154—155. p.; (Hajdúböszörmény) 371. p. 61. A magasabb hozamok mellett szól, hogy a két település fő terménye a rozs, mint közismert, szereti a homoktalajokat. De azt is mérlegelnünk kell, hogy a kukorica és köles holdanként! hozama annyi volt Nyíregyházán is, mint a két hajdúvárosban; miért lett volna hát épp a rozs hozama több mint 50 százalékkal alacsonyabb. 62. SzSzmLt. V. A. 113. 1828/10. Falusi Gazda, 1858. 35. sz. Vidéki tudósítások. 63. Az átfogóbb jellegű vagy kisebb témaköröket érintő néprajzi feldolgozások — főként Kisbán Eszter kutatásai — mellett mindössze két történeti jellegű tanulmány érintette nálunk a szóban forgó kérdéseket. Perjés Géza: Hadseregélelmezés és ellátás a XVII—XVIII. században. Bp., 1967.; Timár Eszter—Veress Éva: A kenyérfogyasztás statisztikai becslése. Bp., 1970. In: Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1969—1970. Szerk.: Balassa Iván. 64. Magyar Gazda, 1859. 24. sz. Vidéki tudósítások. 65. OL. N. 26. Pest m. Nagykőrös, i. h. „Observationes." SzSzmLt. V. A. 114. 1828/10. Vö.: Márkus Iván: i. m. 33—34. p. €6. Az 1753-ban újratelepült Nyíregyháza lakosságából 177 gazda 1775ben létesítette az első nagyobb szőlőtelepet. 1790-ben 299 lakos szerződést kötött az orosi földesurakkal „azon földek iránt — írta a város monográfusa —, hol az 'orosi' szőlőkert van." Az 1810-es években újabb jelentős telepítésekre került sor. Lukács Ödön: i. m. 220—221. p.; Cservenyák László: i. m. (1974) 22—23. p., 68. p. — Nagykőrösön már a török korban is jelentős bortermelés folyt, s a szőlőtelepek a XVIII. században tovább növekedtek. A századfordulón s a XIX. század első felében újabb szőlőskertek létesültek, s most már nemcsak a város közvetlen környékén, hanem a távolabbi térségeken is. „Némely szőlő közelebb, némely pedig messzebb van" — írták 1828-ban. Ekkortájt létesült a Pálfáji Bánom és a Bántösi Bánom. Márkus István: i. m. 39. p.; Für Lajos: A kertkulturás tanyarendszer Magyarországon. 1978. (Megjelenés alatt). 60—61. p. 67. OL. N. 26. Nagykőrös, i. h. 68. Számszerű adatot csak a hét évtizeddel későbbi országos mezőgazdasági statisztikából meríthetünk. Eszerint Nagykőrösön 2641 kh volt a szőlők területe. Közben persze olyan évtizedek teltek el, amikor a Duna—Tiszaközi homoki szőlőtermelés igen nagymértékben kiszélese-