Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén

Nagykőrös Nyíregyháza fő % fő % 4 ökörrel rendelkező 117 26,0 13 26,0 6 ökörrel rendelkező 6 0,9 1 0,0 Összesen 452 100,0 51 100,0 1 lóval rendelkező 6 1,3 1 0,2 2 lóval rendelkező 372 82,7 116 21,0 3 lóval rendelkező 65 14,4 199 36,3 4 lóval rendelkező 8 1,6 224 40,8 5 lóval rendelkező — — 9 1,7 összesen 451 100,0 549 100,0 Az adatok összehasonlíthatóságát jelentős mértékben csökkenti, hogy Nagykőrösön a vonóerőt jobbára az ökrök, Nyíregyházán pedig a lovak adták. Ám a nyíregyházi „gazdatársadalom" jobbmóduságát éppen az is bizonyítja, hogy itt lényegesen nagyobb volt a sokkal értékesebb vonóerőt képviselő lovak száma, s a birtokosok nagy hányada (78 százaléka) rendelkezett 3—4 igázható lóval. Tudjuk továbbá: táblázatunk tájékoztató értékét az is tompítja, hogy a birtokosok egy részének lehetett ökrös és lehetett lófogata is egyszerre. Táblázataink alapján annyi mégis feltételezhető, hogy a birtokosok zöme Nagykőrösön 2 ökörrel vagy 2 lóval, Nyíregyházán pedig 3—4 lóval rendelkezett. Felhasználva a lehetőségeket, miket az 1828-as adóösszeírások — s a velük közel egykorú források — két mezőváros agrárviszonyainak a bemutatásához nyújthatnak, mindössze két kérdésre kell még választ keresnünk. Fejtegetéseinkből kiviláglott, hogy az adó alá vonható földek és az állatállomány, vagyis az agrártermelés két alapvető ágazatának a megítéléséhez településeink esetében távolról sem hagyatkozhatunk az országos összeírás adataira. A számok egyes területeken szinte valószerűtlenné torzítják, valósággal eltakarják a tényleges viszonyokat. Vajon az 1828-as országos összeírásra általánosan is érvényesnek tekinthetők-e az itt tapasztaltak, vagy csupán két mezővárosra jellemző esettel állunk szemben? Adózási célokból készült összeírásról lévén szó, a bevallásra kötelezettek bizonyára mindenütt arra törekedtek, hogy a lehetőségekhez mérten minél kevesebb kerüljön fel az összeírok lajstromaiba. Ennél fogva bizonyos fokú elhallgatással feltétlenül számolni kell mindenütt.