Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén

hidegre utaltak: „a szőlők lapos helyen lévén ültetve, a hidegnek nagyon* ki vannak téve."(71) Forrásaink nem beszélnek a termesztett fajtákról, a mustnyerési módokról, sem az értékesítésről. A Nyíregyházán termesztett fajtákról azonban később igen lesújtó véleménye volt az egyik gazdálkodónak. ,,A nyíregyházi szőlősgazda — írta 1858-ban Jeszenszky László — egyébiránt nagyon hitvány bort termeszt, mert polyhos fajú a szőlője, melynek sok a leve, de csakis lé az; pedig ha jobb fajt ültetne, ő is e homokföldben csak oly jó bort termeszthetne, mint a csongrádi vagy halasi ember, kinek szőlője szintén homok."(72) A példaként emlegetett Kiskunhalas és Csongrád valójában a nagykőrösivei azonos termesztési zónába tartozott, így emiatt s a szőlőtermelés jóval nagyobb hagyománya révén is feltételezhető, hogy Nagykőrösön a termesztett fajták jobb minőségű bort adtak, mint a nyíregyháziak. Termeléstörténeti szempontból ez esetben sem mellőzhető annak vizsgálata, hogy mennyi bor is termett a szőlőkben. Nagykőrösi forrásaink szerint a „dézsma és a nona" levonása után másfél akót (urnát), némi fölkerekítéssel tehát két akót lehet számolni egy-egy kapás (200 négyszögöles) szőlő után. Nyíregyházán — levonások nélkül — a kapásonkénti hozamokat 2,5 akóban jelölték meg.(73) A megadott hozamok közt azonban nem 0,5 akó a különbözet, mert — mint láttuk — Nagykőrösön egy kapásra 200 négyszögöl, Nyíregyházán pedig csak 150 négyszögöl területet számoltak, a tényleges különbség tehát 1,3 akó volt. A nyíregyházi átlaghozam meglepően magasnak látszik, hiszen eszerint egy magyar holdon 10, egy kat. holdon pedig 14 hl bor termett volna. A sokévi borhozam azonban, megítélésünk szerint,(74) valahol a két érték, azaz magyar holdanként mintegy 6—8, kat. holdanként pedig 8—10 hl között mozoghatott. A szóban forgó kulccsal számolva, az össztermés Nagykőrösön hozzávetőlegesen 10500, Nyíregyházán pedig 7000 hl-re becsülhető. Ha számításaink helyesek, akkor mindkét településben egy főre hozzávetőlegesen egy-egy akó bortermés juthatott: Nyíregyházán 58,3 liter, Nagykőrösön 55,1 liter, súlyban mérve tehát fele annak, mint amennyi szemes termény jutott ugyanott. Figyelembe kell vennünk azonban a homoki szőlőkre annyira jellemző ún. kétszintes termelésből, azaz a gyümölcsfák hozamából eredő jövedelmet is. Gyümölcsös — írták mindkét helyen — nincsen, hiszen gyümölcsfáikat itt is, ott is a szőlők közé ültették a termelők.(75) Adatok hiányában sem a termesztett fajokat és féleségeket, sem a hozamokat nem tudjuk ugyan felbecsülni, a szőlőföldek gyümölcstermelési hasznáról azonban semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk. A szántóföldeknél több mint 10-szerte kisebb területű, de annál 4— 5-szörte több munkát igénylő ágazatban elérhető magas termelési érték