Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez VI. 1963-1970 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 8. (Budapest, 2007)

Forrásközlés

8. Az első utóvizsga idejét külön rektori engedély nélkül, a meghatározott utóvizsga időszakban a tanszék és a hallgató közösen állapítja meg. Az első és a második utóvizsgára a vizsgaszabályzat által előírt utóvizsgajegy váltása továbbra is a Tanulmányi Osztályon történik. A tanszékvezetők az utóvizsgajegy felmutatását követeljék meg a vizsgázóktól. A második utóvizsgát továbbra is a rektor engedélyezi, egyidejűleg gondoskodik vizsgaelnök felkéréséről.

9. Az utóvizsga időszak az I. félévi vizsgák esetében febr. 28.-ig, a II. félévi vizsgák esetében pedig szept. 30.-ig tart.

10. A félévek kezdetét és befejezését, valamint az egyes félévek vizsgaidejét az esetenként kiadásra kerülő általános tájékoztatóban a rektor határozza meg. A félévek vizsgakötelezettségét pedig a tanterv írja elő. A vizsgák számának és helyének módosítására tett néhány kisebb jelentőségű javaslatot jóváhagyás végett Főhatóságunknak külön megküldjük.

A rektor bejelenti, hogy legközelebbi tanácsülésünkön ismét foglalkozunk a vizsgák bonyolult kérdésével. [...] [ld. még 26.]

25. Budapest, 1964. március 1.

Dr. Kómár Gyula kerületi állatorvos gyakorlat vezetése 144/1964.

Az Állatorvostudományi Egyetem Rektorának.

Tisztelt Rektor Úr! 1963-ban és az idén is jelentkeztek hallgatók, hogy köz- igazgatási gyakorlatukat mellettem, a II. kerületben kívánják tölteni. Ennek annál inkább sem mutatkozott akadálya, mert a tanulmányi osztály által kiadott tájékoztatás szerint a hallgatók az országban bármelyik hatósági /járási, városi vezető, fővárosi kerületi/ állatorvoshoz jelentkezhettek, tehát - nyilván a hallgatók nagy száma miatt, - nem az egyetem által kiválogatott legkiválóbb közigazgatási szakemberek mellé, mint a múltban történt. Ennek ellenére a múlt évben a hallgatók a megjelölt időben nem jelentek meg. Ezt akkor nem tudtam mivel magyarázni, úgy véltem, a hallgatók változtattak eredeti szándékukon, így aztán nem tettem szóvá az esetet. Az idén ismét két hallgató jelentkezett, Illés Erzsébet és egy férfi kolléga, kinek a nevére már nem emlékszem. Később ezeket a hallgatókat felhivatták a tanulmányi osztályra, s ott közölték velük, bárkihez jelentkezhetnek, csak hozzám nem. Mikor erre magyarázatot kértek, ezt megtagadták. Ennek híre már másnap eljutott hozzám, azonban nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget az esetnek. Később azonban innen is, onnan is kérdésekkel fordultak hozzám ezzel a kérdéssel kapcsolatosan hallgatók és kollégák egyaránt; s számomra ezek a „résztvevő” érdeklődések egyre kínosabbá váltak. Józan elgondolás szerint vagy szakmai szem55