Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez VI. 1963-1970 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 8. (Budapest, 2007)

Forrásközlés

1. / Az állásfoglalás kidolgozását szükségesnek, egyetemünk vonatkozásában is nagyon tanulságosnak tartjuk. A probléma felvetés aktuális, megoldása folyamatos feladatot jelent; az ismertetés szeptemberi /tanév kezdési/ kézhez vétele azonban még célszerűbb /időzítettebb/ lett volna.

2. / Az ágit. prop. bizottság állásfoglalásában szereplő szempontoknak megfelelő egyetemi, részletes statisztikai adatok feldolgozása és még inkább ezek elemzése, valamint a szükséges intézkedések megtétele soron következő fontos munka. Ez egyben az egyes tanév kezdésekkel kapcsolatos, évenként megismétlődő feladatunkat is képezi.

3. / Az egyetemünkön lévő hallgatók közül a fizikai dolgozók gyerekeinek a helyzetét a következőkben látjuk. A Vili. Pártkongresszus szellemét - miszerint a szociális kategóriák szerinti adminisztratív rendszabályok az egyetemi felvételek során megszűnnek, de továbbra is feladat marad a fizikai dolgozók gyerekeinek fokozottabb szociális és pedagógiai segítése - munkánk során eddig is figyelembe vettük. Az egyetemi felvételeknél a relatív pontozáson belüli lehetőségeket elsősorban a fizikai dolgozók gyerekeinek segítésére eddig is igénybe vettük. Az egyetemi ösztöndíjak és a rendkívüli segélyek egyedi odaítélésénél is - különösen a rossz anyagi körülmények között élő hallgatóknál - általában szempontként szerepelt a szülők fizikai besorolása. A kollégiumokba való felvételeknél is általában előnyös megítélésben részesültek a fizikai szülők gyerekei. A jövőben azonban mindezeket még céltudatosabban és következetesebben kell megvalósítani állami, KISZ és pártvonalon egyaránt. Szakmai, pedagógiai tevékenységünk vonatkozásában azonban nem lehetünk elégedettek. Szórványosak voltak csak azok az esetek, amikor valamely hallgatóval azért foglalkoztunk intenzívebben, hogy származásából adódó nehézségein átsegítsük. Inkább csak megállapítottuk valamely hallgatóról, hogy gyengébb vagy jobb tanuló, próbáltuk a lemaradókat ösztönözni, az okok gyökeréig azonban nem mindig jutottunk el. Céltudatosabban vonhattuk volna be a jóképességű, de szerény fizikai származású hallgatókat a tudományos diákköri munkába is, hogy ezzel egyben az egyetemi oktatók és kutatók utánpótlásának politikailag fontos kádereit is kineveljük. Munkás-paraszt hallgatóink irodalmi, színházi, zenei, képzőművészeti stb. /tehát kulturális/ igényének fejlesztése eddigi nevelőmunkánk nem legeredményesebb láncszemét képezte. E területen a nevelőtanároknak, az oktatóknak és nem utolsó sorban a KISZ-nek /esetleg a szakszervezetnek is/ fokozottabb tevékenységet kell kifejteni. Kisebb mértékben bár, de érvényes ez a sportra /főleg az aktív sportra/ vonatkoztatva is. Munkás-paraszt hallgatóink nagyobb mértékű támogatást érdemelnének az elhelyezkedésben, az első munkahelyek biztosításában is az általában jobb összeköttetéssel rendelkező és így előnyösebb helyzetben lévő értelmiségiekhez viszonyítva.

192