Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez VI. 1963-1970 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 8. (Budapest, 2007)
Forrásközlés
* Budapest, 1969. január 8. 34/1969. Dr. Karasszon Dénes, az állatorvostudományok kandidátusa. Hivatkozással a tárgyban előzetesen folytatott személyes megbeszélésre ezennel felkérem, hogy az 1968/69. tanév második félévében, majd ezt követően a további tanévek második félévében rendszeresen „az állatorvoslás története” című fakultatív tantárgy előadásait egyetemünkön elvállalni szíveskedjék. A tárgy hallgatói előreláthatóan elsősorban az V. évfolyam hallgatói közül fognak adódni, s így a tárgy oktatására 1969. január 13-tól március 29-ig kerül sor. A tantárgy az órarendben külön beállításra nem került. Kérem, hogy az előadások időpontját a tárgy hallgatására jelentkezett hallgatókkal közösen szíveskedjék megállapítani. A beiratkozások után külön közölni fogom, hogy hány hallgató vette fel leckekönyvébe a tantárgy hallgatását. Dr. Várnagy László egyetemi tanár, rektorhelyettes. [ld. még 30, 56, 89, 142.] 134. Budapest, 1968. szeptember 25. Javaslat a klinikák haszonállat létszámának növelésére 1090/1968. Dr. B. Kovács András egyetemi tanár, rektor. Általánosan ismert és elfogadott, hogy állatorvosi klinikai tárgyakat /a humán orvosihoz hasonlóan/ oktatni csak a betegek részletes vizsgálatának tanításával, annak gyakoroltatásával és az egyes érdekesebb esetek alapos megbeszélésével /a megelőzés, a gazdaságosság stb. megvitatásával/ lehetséges. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a klinikák személyi és tárgyi feltételei magas szintű klinikai állatorvosi tevékenységet biztosíthatnak, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az Egyetem klinikáin a haszonállat beteglétszám az utóbbi években rohamosan csökkent. Míg pl. a belklinikán 1956-ban még 1827 nagyállatot kezeltünk, addig ez a szám 1960-ra 215-re csökkent. Bár a későbbiek során a klinika szervező tevékenységével, valamint a betegszállítás ingyenessé tételével a haszonállatok száma klinikánkon is némileg emelkedett /300-350/év/, de még mindig jóval a lehetséges és szükséges szint alatt van. Jól tudjuk, hogy a klinikára kerülő betegállatok száma számos tényező függvénye /a budapesti állatlétszám csökkenése, járványok, az állatorvosok saját anyagi érdeke és presztízse, a klinikák kifogástalan munkája stb./, mégis nem lehetünk messze az igazságtól, midőn azt mondjuk, hogy a kedvezőtlen helyzet kialakulásában az említett időszakban Budapesten létesített két állatkórház /Kőbányai és Lehel úti/ is jelentősen közre hatott. Mivel az említett tényezők nagyrészét aligha lehet kiküszöbölni, és mert a gyakorlati oktatás megfelelő beteganyag nélkül a jövőben sem képzelhető el, 161
