Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez VI. 1963-1970 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 8. (Budapest, 2007)
Forrásközlés
hez sok sikert és jó egészséget kívánunk. A tanács a bejelentéseket tudomásul vette. [...] 116. Budapest, 1968. március 5. Javaslat a szerényebb képességű állatorvostan-hallgatóknak felsőfokú technikumba történő átirányítására 312/1968. Dr. Szűcs Kálmán elvtársnak, a MÉM Szakoktatási Főosztálya vezetőjének. Egyetemünk tanári kara és vezetősége mindent megtesz annak érdekében, hogy az állatorvos-képzés minőségét fokozza. Ezt szolgálják azok az intézkedések is, hogy az alsó évfolyamokról lehetőleg csak olyan hallgatók kerüljenek a harmadik, majd a két felső évfolyamra, akiknek képességei és szorgalma biztosítékot nyújt aziránt, hogy a felsőbb évfolyamok sokrétű és terjedelmében is nagy tananyagát kellő szinten el tudják sajátítani, s így minél megnyugtatóbb képzettség birtokában nyerjék el állatorvos-doktori oklevelüket. A hallgatóknak az első két évfolyamon ilyen szempontból történő tanulmányi szűrése ellenére is előfordul, hogy egyes hallgatók csak hiányos alapképzéssel kerülnek fel a III., a IV. vagy az V. évfolyamra. Előfordul az is, hogy még az államvizsgákra is eljuthat olyan hallgató, aki csak nagyon nehezen, a vizsgák többszöri megismétlése árán tudja a továbbjutáshoz, illetve az oklevél megszerzéséhez szükséges ismereteket megszerezni. Egyetemünk nézete szerint a nehezen diplomát szerző hallgatók legtöbbje az életben is csak nagy nehézségek árán tud az egyre fokozódó minőségi követelményeknek megfelelni, ez pedig — a szocialista mezőgazdaság gyors ütemben fokozódó igényeire tekintettel - semmiképpen nem kívánatos. Az említett hallgatók problémái rendszerint csak az egyetemünkön eltöltött 3-4 év után vetődnek fel, amikor azok végleges elbocsátása, kizárása a humanitás nézőpontjából is alapos megfontolást igényel, nem szólva azonban arról, hogy olyan ismereteknek birtokában vannak, amelyek ha önálló állatorvosi működésükhöz nem is nyújtanak kellő alapot, de beosztott minőségben történő tevékenységükhöz elegendőnek látszanak. Az utóbbi figyelembevételével tehát népgazdasági szempontból sem lenne előnyös, ha a szóba jövő hallgatók az állattenyésztés-állategészségügy alacsonyabb beosztásaiban nem hasznosíthatnák azokat az ismereteket, amelyeket több éven át az állam komoly pénzügyi támogatása árán szerezhettek meg. Az előadottakra tekintettel kérem, szíveskedjék megfontolás tárgyává tenni és jóváhagyni azt a javaslatomat, amelyet a szóba jövő III., IV. és V. éves, illetve államvizsgázó hallgatóink vonatkozásában teszek. Javaslatom a következő: 1. Azokat a III., IV. és V. éves állatorvostan-hallgatókat, akiknek tanulmányi eredményei nem nyújtanak biztosítékot a későbbi önálló állatorvosi müködés145
