Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez VI. 1963-1970 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 8. (Budapest, 2007)
Forrásközlés
106. Budapest, 1967. szeptember 30. Feljegyzés az állategészségügyi szolgálat továbbfejlesztéséről szóló tervezethez 1458/1967. Feljegyzés a MÉM 26.321/1967. számú, az állategészségügyi szolgálat továbbfejlesztéséről szóló előterjesztéséhez. A mezőgazdaság szocialista átszervezése utáni helyzet és a gazdaságirányítás új rendszere egyaránt szükségessé teszi az állategészségügyi szolgálat továbbfejlesztését, mivel a korábbi szolgálat szétaprózódott és a kisüzemre épült. A 3174/1967. számú Kormányhatározat lehetővé tette az egységes, erős hatósági állategészségügyi szolgálat kialakítását. A hivatkozott határozat nyomatékosan utalt az üzemi állategészségügyi szolgálat, illetve munka továbbfejlesztésének szükségességére. Ez annál is inkább indokolt, mert mint ismeretes, állattenyésztésünk keveset és túlságosan drágán termel. Ennek nem kis mértékben az az oka, hogy a nagyüzemi állatállomány fejlesztése során nem vették figyelembe az állatok élettani igényeit és az intenzív tartással járó megváltozott és megnövekedett járványtani, higiéniai, takarmányozás-élettani, stb. szempontokat. A jelenlegi tervezet bevezetőjében helyesen utal tehát arra, hogy az állategészségügyi szolgálat fő feladata a betegségek gyógyítása mellett ezek megelőzése lett. Ezt a preventív munkát azonban azzal az üzemi állatorvoshálózattal akarja elvégeztetni, amelynek létszáma - éppen a hátrányos megkülönböztetése, elbírálása miatt - mindinkább kevesebb. Ugyanakkor a tervezetben a preventív munkára vonatkozóan még utalás sincs, és a díjazások között csak a gyógyító munka szerepel. Az üzemi állatorvos érdekében elengedhetetlenül szükséges lenne egy miniszteri utasítás, amelyben jogaikat és kötelességeiket tételesen felsorolva rögzítenék, hogy munkájuk elbírálása során ne a szubjektív érzések, cselekedetek érvényesüljenek. Az utasítás-tervezetben olvasható anyagi juttatások rendszere az üzemi állategészségügyi munka megjavítását nem szolgálja olyan mértékben, mint ahogy kívánatos lenne, az üzemeket egyáltalán nem ösztönzi saját állatorvos alkalmazására, a szerződéses állatorvos egzisztenciáját pedig egyértelműen a gyógyító, és nem a megelőzést szolgáló munka elvégzésére alapozza. Az üzemi állatorvosi hálózat nem alakul ki máról holnapra, ezért a termelőszövetkezetek állatállományának állategészségügyi ellátását az ott dolgozó állatorvos még sokáig szerződéses alapon látja el. A tervezet azonban nem segíti azt a célkitűzést, hogy az állatorvos az üzemből járjon kifelé, mivel az üzemben végzett munkájáért - a magánpraxis tarifáihoz viszonyítva - viszonylag kevés juttatást kap. A nagyüzemek állatállományának állategészségügyi ellátását szerződéses alapon végző állatorvos feladatkörét jobban kellene bővíteni és konkretizálni, a visszatérítés összegét pedig úgy meghatározni, hogy az ösztönző legyen. A 134
