Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez VI. 1963-1970 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 8. (Budapest, 2007)

Forrásközlés

tek a továbbképzés pénzügyi vonatkozásai is. A Földművelésügyi Miniszter a 46/1966. december 21-én kelt utasításával szabályozta a felsőfokú végzettségű agrárszakemberek továbbképzését és az ezzel összefüggő gazdasági kérdéseket. Ez az utasítás tette lehetővé az állatorvosok rendszeres, bentlakásos szakirányú továbbképzését is. Az állatorvosok továbbképzését az 1966/67. tanévben a következő formákban bonyolítottuk le:

a/ bentlakásos szakirányú továbbképzés, vezető beosztásban dolgozó állatorvosok részére;

b/ megyékben kihelyezett bentlakásos továbbképző tanfolyamok, a megyékben dolgozó járási, kör- és üzemi állatorvosok részére;

c/ a megyei továbbképző napokon havonta, vagy nagyobb időszakonként megtartott előadások keretében, valamennyi a megyében dolgozó állatorvosok részére.

Engedjék meg, hogy e három formában lebonyolított továbbképzés elmúlt évi tapasztalatait röviden ismertessem és rámutassak azokra a fontosabb feladatokra, melyek előttünk állnak és a munka megjavítását szolgálják.

I.

Az elmúlt tanévben három bentlakásos, szakirányú tanfolyamot rendeztünk. A tanfolyam anyagát a FM. Állategészségügyi Főosztálya egyetértésével állatfajonként csoportosítottuk, a következő címek alatt:

1. / „Nagyüzemi baromfitartás időszerű állategészségügyi kérdései” /1967. január 9-től 29-ig/;

2. / „Nagyüzemi sertéstartás időszerű állategészségügyi kérdései” /1967. február 9-től 29-ig [sic!]/;

3. / „Nagyüzemi szarvasmarhatartás időszerű állategészségügyi kérdései” /1967. március 6-tól 25-ig/.

Egy-egy tanfolyamon általában 42-45 személy vett részt. Hangsúlyt kell adnom itt is annak, hogy ezekre a tanfolyamokra nem minden megyéből sikerült olyan kollégákat küldeni, akik az említett állatfajok valamelyikével az átlagosnál valóban többet foglalkoznak. E tanfolyamok értékelését aláírás kötelezettségtől mentes kérdőíveken maguk a résztvevő hallgatók végezték el. A kérdőíveken szereplő egységes gondolatok a következők voltak:

A tanfolyamok a várakozást felülmúlták. Újszerű megvilágításban mutatták be a szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztés népgazdasági jelentőségét. Különösen a hiányzó közgazdasági és üzemszervezési ismereteket pótolták. A tananyag összeállítása jó volt, lehetővé tette a legújabb kutatási eredmények megismerését, a többé-kevésbé ismert anyagok szintetizálását és nagyüzemi alkalmazását. Szorosabbá tette az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát, és a gyakorlatban dolgozó kollégák számára is kedvet teremtett egy-egy témakörrel való további foglalkozásra. Főleg a járványtant, higiéniai-, tenyésztéspolitikai-,

127