Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez VI. 1963-1970 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 8. (Budapest, 2007)
Forrásközlés
79. Budapest, 1966. június 30. Jegyzőkönyv az Egyetem Tanácsának 1965/66. tanévi negyedik rendes üléséről Iktatószám nélkül Jelen vannak: [...]. I. Bejelentések, [...]. AJ Az 1966/67. tanévre szóló felvételi vizsgák 1966. június 28-a és július 6-a között zajlanak le. Öt vizsgabizottság működik. A felvételi bizottság 1966. július 11-i ülésén dönt a felvételi kérelmek ügyében. A jelentkezők száma 274, köztük 49 nő. Dr. Szekeres László javasolja, hogy a nő-hallgatók felvételét a legszükségesebbre korlátozzák, mivel mind a tanulmányok, mind az elhelyezés során velük kapcsolatban nehézségek merülnek fel. E kérdésben szerinte a népgazdasági érdekeket messzemenően szem előtt kell tartani. Dr. Csiszár Vilmos vázolja azokat a problémákat, amelyek az élelmiszerhigiénia területén alkalmazott állatorvosnők tevékenységével kapcsolatban is felmerülnek, holott ez az a legszélesebb munkaterület, amelyet nők számára általában alkalmasnak tartanak. E munkaterületen még leginkább, mint tejgazdasági irányítók jöhetnek számításba. Dr. Horn Artúr a baromfikombinátokat és a borjúnevelő telepeket jelöli meg olyanoknak, ahol állatorvos-nők, az eddigi tapasztalatok szerint, megfelelően működhetnek. Dr. Lami Gyula arra mutat rá, hogy a nő-hallgatók hivatástudata elég alacsony, a pályát inkább foglalkozásnak tekintik, továbbá hogy az elhelyezési kényszerhelyzet folytán laboratóriumokban és az élelmiszerhigiénia területén olyan férfi állatorvosok elől veszik el a helyet, akik e területen igazi hivatástudattal dolgoznának. Dr. Cseh Sándor a kocatelepeket jelöli meg olyanoknak, mint ahol a nők kedvező kéz-adottságaik miatt eredményesen működhetnek szülészeti beavatkozások során. Dr. Mészáros János hangsúlyozza, hogy a nők alkalmazására felhozott álláshelyek száma országosan nem nagy, ezért az állatorvos-nők elhelyezési problémáját nem oldja meg. Tudomása van arról, hogy az FM nem tudja biztosítani kielégítően a nők elhelyezését. A népgazdasági szempontokat kell elsősorban a beiskolázáskor figyelembe venni, és tekintettel kell lenni arra, hogy bizonyos pályák esetében speciális igényeket is kell támasztani. Dr. Bánk Henrik rámutat arra, hogy a nő-hallgatók kérdése a felsőoktatási intézményekben országos probléma, amelyet minisztériumi rendelkezéssel nem lehet megoldani. E téren a felvételi bizottságoknak van nagy szerepe, amelyek csak azokat a nőket vegyék fel, akik a pályára, annak minden ágazatára minden szempontból alkalmasak. Az 1966-ban alkalmazott felvételi rendszer több lehetőséget nyújt a hivatástudat és a teljes rátermettség vizsgálatára. Dr. B. Kovács András időszerűnek tartja a kérdéssel való foglalkozást. Javasolja, hogy a tanácsülésen kialakult álláspontot a rektor közölje a vizsgabizottságokkal, ez bizonyára csökkenést fog eredményezni a nő-hallgatók felvétele tekintetében. Dr. Kovács Jenő azzal zárja be a vitát, hogy a vizsgabizottságok és a felvételi bi107
