Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/2. 1953-1962 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 7. (Budapest, 2003)
Bevezetés
jelenkor-történettel foglalkozó munka csak ezt említi), addig ez újabb válogatás egyik jelentése 1955-ben 120 visszavételi kérelem tárgyalásáról adott hirt [307.]. A tantervi reform keretében az ötéves, tehát egyetemi mértékű oktatási idő alatt 1953-tól megalakították a _ növénytani tanszéket és önállósult a biokémia. A házállatok nem megfelelő tartási körülményeire visszavezethető betegségeinek a megelőzése hívta életre az állathigiénia, mint kezdetben fakultatív tantárgy megjelenését [246, 406, 463], Fakultatív részvételi lehetőséggel előadások hangzottak el a halkórtan, később a méhek betegségei témakörből. A továbbképzés többszintű, zömében főiskolai szervezése [269, 296, 366, 458.] vitathatalanul fejlődést hozott az állategészségügy területén. Nagy szerepet kapott a tudományos eredmények népszerűsítése címén végzett „termelőszövetkezeti patronázsmunka” [250, 408], amelyet az oktatóknak a felduzzasztott létszámú és vegyes felkészültségű hallgatók oktatása mellett, sokszor nehéz körülmények között kellett ellátni. Céljául a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazását (szarvasmarha- és sertésbrucellózis, gümőkór, sertéspestis, sertésorbánc, juhrühösség, baromfipestis és baromfitifusz elleni küzdelmet), a termeléssel való „közvetlen kapcsolat tartását” jelölte meg a pártirányítás. Itt kell megjegyeznünk, hogy a mindezen munkatöbblet ellenére is eredményes kutatómunka publikálásának módját „sajátos” ajánlás szabályozta [245], A dialektikus materializmus mellé felsorakozott a magyar párttörténet „a társadalomtudományi ismeretek szélesebbkörű (sic!) oktatása” okán [257], majd a marxizmus-leninizmus önálló tanszék által oktatott, egyik legfontosabb államvizsga tárgy' lett. A végzős hallgatóknak ugyanis 1954-től államvizsgát kellett letenni [253, 275], „1956 októberében az egyetemi ifjúság mind türelmetlenebbül követelte a felsőoktatás területén szükséges változtatások gyorsabb megvalósítását. Az OM a forrongó egyetemi hangulat hatására október 17-én a hallgatók megnyoigtatása, a jogos követelések teljesítése érdekében javaslatot készített a felsőoktatás néhány alapvető kérdésének rendezésére, amelyet az MDP Politikai Bizottságának tagjai másnap röpszavazással elfogadtak’”, ez azonban már nem állíthatta meg a tüntetések bekövetkeztét. Október 23- a után a felsőoktatási intézmények többségében forradalmi bizottságok alakultak, amelyeknek egy része személyi és szervezeti kérdésekben is döntést gyakorolt, másik részének tevékenysége főként a rend és a nyugalom fenntartására irányult (Ladányi, 1991). Ez utóbbiak közé tartozott az Állatorvos-tudományi Főiskola is. Az események elvi indíttatását, menetét, majd az 1957-től foganatosított ellenintézkedéseket minden egyéb kommentár helyett (néha a sorok között) híven tolmácsolja az 1957 februárjában kelt 321. számú FM irattól kezdődően a 357. számú iratig született 26 dokumentum, amelyet csak kevés kivétellel tarkít más téma beékelődése. Az érzékelhető óvatosságnak és józanságnak köszönhető a nagyobb veszteségek elkerülése azzal együtt, hogy Tatay Zoltán hallgató halála és a fegyelmi vizsgálatokon meghurcolt, elbocsátott oktatók hiánya a Főiskola történetében örökre nagy- veszteség marad. Nézzük meg, hogyan írt 1956 utolsó hónapjairól néhány később megjelent összefoglaló munka. „Az ellenforradalmi események ellenséges jelszavai nagymértékben megzavarták az egyetemi ifjúságot. A politikai konszolidáció létrehozása érdekében azonnal meg kellett kezdeni az új alapokra helyezett politikai nevelőmunkát. Ebben a munkában nagy ’ i m. t7. p. 7
