Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/2. 1953-1962 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 7. (Budapest, 2003)
Forrásközlés
jóváhagyás már megtörtént. Közben a hallgatók egyenként vágj' kisebb csoportokban elmentek a Műegyetemre. Az ülés alatt Harka Ödön és még egy-két diák felment az igazgatóságra, s az ig. titkárral beüzent, hogy valami készül, mert a diákság elment a Műegyetemre. Az ülésen résztvevő Kovács Aladár min. szakokt. igazgató felkérte a tanács tagjait, hogy minél több oktató, s idősebbek is menjenek a diákok után s bírják őket hazatérésre. Urbányi, Mócsy, Kobulej Tibor és Sági párttitkárok [a két utóbbi] azonnal utánuk mentek, de ott volt még sok más oktató is, s többen a Marxizmus- leninizmus tanszékről is. Urbányi, Mócsy és Kobulej először a Műegyetem rektor helyettesével beszéltek, aki közölte, hogy a felvonulás tulajdonképpeni célját ő sem tudja, állítólag szimpátiatüntetés a lengyelek mellett, de engedély nincsen, s a diákságot nem lehet hazaküldeni. Közben megjött a telefonértesítés, hogy a belügyminiszter a fölvonulást mégis engedélyezte. Ekkor már szó sem lehetett a hazaküldésről. Az udvaron a mi hallgatóink együtt voltak és nyugodtan viselkedtek, s az oktatók figyelmeztették őket, hogy zárt sorban haladjanak, idegent ne engedjenek soraik közé, és csöndben maradjanak. A Bem szobor környékéig Sági és Kobulej párttitkárok. Mócsy tanár és Guoth János docens az első sorban mentek, Urbányi hátrább az első évesekkel, s ügyeltek, hogy a hallgatók ne keveredjenek az előttük haladó oszlop eléggé hangos végébe. Kb. a Gellért hegy alatt kezdtek a műegyetemiek sokszorosított röpcédulákat osztogatni, amelyekből kiderült a felvonulás tulajdonképpeni célja: a szorosan egyetemi reformokon túlmenőleg belpolitikai, sőt nemzetközi vonatkozású követeléseiknek nyomatékot adni. [...] Mócsy még a Bem szoborhoz érkezés előtt visszament a Főiskolára, mert ott szakszervezeti bizottsági ülés volt, Urbányi a Margit híd pesti hídfőjétől ment haza. Onnan kezdve a sorok már lazultak, mert a tömeg elég rendezetlenül vonult. Az Országház előtt a Főiskola dolgozói közül ott voltak Glósz, Tary és Csáky adjunktus, Guoth docens. Molnár Mihály marxista adjunktus, Győré Sándor szem. o.v. és mások. A bizottság tudomása szerint a Rádióban a Benke Valériával tárgyaló csoportban részt vett Baló Károly szigorló. Erről Baló részletesen nyilatkozott. Este már nagy zűrzavar volt. Mócsy nem tudott bejönni s csak telefonon tudott intézetével és a Főiskolával kapcsolatot tartani, Urbányi 24-én délután tudott Rákosszentmihályról bejönni, s bent is maradt. Átvette a Főiskola vezetését. Igazgatói megbízatása formailag nov. 1-éjétől szólt. Urbányi a nyugalom viszonylagos helyreálltáig egy-két nap kivételével bent volt, sőt bent is aludt, mert a gyalog való hazajárást nem bírta s nem volt ajánlatos. A Főiskola dolgozói közül ezekben a napokban csak a közelben lakók tudtak bejönni: Kovács Jenő és Kómár Gyula tanárok, Guoth János docens és Némethné Gáspár Zsuzsa docens, Tary Mária adjunktus, Wéber Emma gépirónő stb. Ott voltak a bentlakó oktatók: Zájer és Markói Béla adjunktus, s csaknem mindig bent volt Győré Sándor szem. o. vezető. Bent voltak a bentlakó hivatalsegédek. [...] Urbányi előtt igen súlyos feladatok álltak. A Főiskolától minden irányban /Baross tér, Almássy tér, Garay tér, Dózsa György út/ fegyveres csoportok voltak, ezek közé volt beékelve a Főiskola közel 1000 hallgatójával. Megbénult a közlekedés, ennek ellenére élelmezni kellett a Főiskola hallgatóságát [...] Gondoskodni kellett a klinikákon lévő ápolást igénylő állatok etetéséről és gyógykezeléséről, a kísérleti állatok életben tartásáról, takarmány- és gyógyszerbeszerzésről, de mindenek előtt arról, hogy a diákokat távol lehessen tartani a fegyveres alakulatokba való belépéstől. A Főiskolát is meg kellett védeni attól, hogy oda idegenek telepedjenek be, vagy hogy a Főiskolát anyagi kár étje. Mindez csak úgy volt lehetséges, hogy akik bent voltak, azok minden munkát vállaltak és 86
