Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/2. 1953-1962 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 7. (Budapest, 2003)
Forrásközlés
lezárást úgy látszik kölcsönös megállapodás alapján nem hajtották végre talán azért, mert a tanszéki inspekciósok egyetlen szobában tartózkodtak. Később a tanszék a várható létszámcsökkenés miatt új helyiséget kapott a Rottenbiller u. 50-ben. ahol a növénytan, lektorátus és a katonai tanszék volt elhelyezve. Ez ügyben kértem Kovács Jenő, Benczik János meghallgatását. A Marxizmus tanszék tanáraival a kapcsolat nem szakadt meg. A tanszékvezetőn kivül négy beosztott oktatóval /Radó, Bartalos, Kovácsné és egy ideig Eszenyi/ megszakítás nélkül állandó összeköttetésben voltam, mint régebben is. A tanszékvezető panaszait a hallgatókról nem hagytam szó nélkül, hanem erélyes visszautasításra hívtam fel a figyelmet hasonló esetben. A tanszékvezető többször panaszkodott beosztottainak magatartásáról, mert az átmenetileg bizonytalan helyzet nyugtalanságot okozott. Arra kértem, nyugtassa meg a beosztottakat azzal, hogy fizetésüket rendszeresen kapják és nincs ok az aggodalomra, érdemleges intézkedés még nem történt. A tanszékvezető bejelentéséből tudjuk, hogy a hallgatók valamilyen röpcédulát gépeltek az intézeti táskagépen. Ez a gép később eltűnt. Valótlan az az állítás, hogy a gép elvitelével bárkit is gyanúsítottam volna. [...] Nem volt tudomásom róla, és csak utólag értesültem, hogy néhány napig női hallgatók is aludtak a Marxizmus tanszéken. Azt azonban, hogy éjszakáinként különféle nők tanyáztak volna a tanszéken, Pozsonyi jelentette először Mócsy jelenlétében, és nyomban követeltem a vizsgálatok kiterjesztését ebben az irányban, azonban ehhez nem járultak hozza. November közepétől kezdve egy udvariassági és egy bizottsági látogatás kivételével nem jartam a tanszéken és ily irányú bejelentés sem érkezett onnan. A személyeskedő megjegyzéssel kapcsolatban utalok Mócsy bizottsági elnök jelenlétére, mert mind a ketten arra kértük Pozsonyi docenst, próbálja különválasztani az intézeti és a személyi sérelmeket egymástól. Ad 4. A forradalmi diákbizottság még november elején beszüntette működését, sőt néhány tagja /Halmos. Srágner, Hervey/ külföldre ment és mindössze ketten maradtak, akik valamilyen közmunkát végeztek. Az oktatók csaknem valamennyien felkerestek, közöttük az említett oktatók beosztásuknál, illetőleg munkájuknál fogva természetszerűleg gyakrabban szerepeltek. Ez a szakasz, merő célzatosságból íródott. Ad 5. Hasonló jellegű vád, mint az előbbi. A végzett munka megbecsülése kötelesség és aligha lehet mentegetés. Győré Sándor ügyével kapcsolatban utalok Erdei Mihály vizsgáló bizottsági elnökhöz f. évi március hó 26-án kelt beadványom pontos szövegére, amely az említett ténykedés hivatalos jellegét tételezi fel. [...] Kommunistákat sem januárban, sem februárban, sem máskor nem akadályozta senki munkájukban, hanem azok becsületesen végezték saját dolgukat, vagy az önként vállalt közmunkájukat. Ad 6. A szóban lévő beadványok általános tájékoztatást kívántak megújítani, illetőleg a sérelmesnek tűnő bejelentések visszautasítását célozták. Úgy látom, hogy a későbbi vizsgálatok a legtöbb adat helyességét igazolták. Részletesebb jelentést a szűkre szabott idő miatt akkoriban nem lehetett szerkeszteni. Ad 7. A fegyverek kiadását illetően [...] sohasem osztottam fegyvert, sőt a jelzett napon én szüntettem meg a kapuőrséget. Ad 8. A vöröskeresztes akció ügyét több vallomás [...] tárgyalja. Hallgatók és kórhazak kezdeményezték ezt az akciót. [...] Az akció kezdeményezésében nem vettem részt. Ad 9. A káderanyagok elvitelében és szétosztásában semmi szerepem nem volt. [...] A menzáról telefonáltak, hogy dolgozni nem lehet a káderanyagok nézegetése miatt. Ezért vitettem át az anyagot a belorvostani tanterembe, sorsáról többet nem tudok. Ad 10. Másnapi ilyen irányú tárgyalásokhoz szerettem volna tájékoztató adatokat szerezni. [...] Kötelességemet véltem teljesíteni, nem pedig illetéktelenül beavatkozni pártügyekbe, 100
