Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/l. (1945) 1946-1952 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 7. (Budapest, 2002)
Forrásközlés
A Tanártestület határozatából ez alkalommal és újfent rámutatok arra, hogy a Karon jelenleg is fennálló tansegéd-személyzeti hiány /14 állás ez idő szerint is betöltetlen/ az oktató és kutatómunkában oly mérvű nehézséget okoz, amiért a Kar a felelősséget nem vállalhatja!. 135. [Budapest, 1949. augusztus] Az Állatorvos-tudományi Kar tanulmányi reform tervezete (részlet) és dr. Manninger Rezső észrevételei 531/1949. Alapelvek. 1./ Az állatorvosképzés öt éves, ehhez 6 hónap gyakorlat járul, azonban oly módon, hogy az elméleti oktatás kilenc félévnél, a gyakorlati félév pedig tizedik félévként az 5. év tartamába bekerüljön. A heti óraszám (előadások és gyakorlatok együttesen) lehetőleg ne legyen több. mint heti 48 óra. 2/ A diploma megszerzése után egy bizottság által alkalmasnak talált állatorvosok 2 évi klinikai munka után szakvizsgát tehernek és mint szakállatorvosok nyerhetnek alkalmazást. 3/ Az elméleti anyag alapos elmélyítését szemináriumszerüen kívánjuk megoldani egy- egy tanársegéd vezetésével. 4/ A már egyszer letett szigorlat érvényes. Ismétlés esetén ezeket a tárgyakat fel kell venni, csak szigorlatot nem kell belőle tenni. Ahol szükséges, félévkor is legyen kötelező szigorlat, mégpedig januárban. Sikertelenség esetén az év végi szigorlatok után szeptemberben lehet javító szigorlatot tenni. Két szigorlat között legalább 3-5 nap különbség legyen. 5/ Keresztfélév nem engedhető meg. 6/ A kilencedik félév végén absolutórium. Részletes tanterv [...]. Észrevételek a tanulmányi tervezethez. [...] A tervezet a szigorlati beosztásra nézve nem tartalmaz ajánlatot. A magam részéről ezért csak általánosságban ennyit szeretnék megjegyezni. A klinikai stúdiumoknak, valamint a járványtannak megértése kórbonctani, bakteriológiai és parazitológiai előismeretek nélkül nem lehetséges. A klinikai tárgyak és a járványtan tekintetében tapasztalható szomorúan kedvezőtlen eredményt annak tulajdonítom, hogy a hallgatóink jelentékeny része a kórbonctannal az arra szánt idő alatt nem foglalkozik eléggé s csak az utolsó évben és az absolutórium után készül belőle, amikor pedig a kórbonctani alapra épülő többi tárgyakat éppen a kórbonctani alap birtokában már meg kellett volna értenie. [...] Helyesnek tartom azt az újítást, hogy a már egyszer letett szigorlat érvényes akkor is. ha a hallgató újból köteles [a tárgyat] az évfolyam megismétlése esetén felvenni. Én azonban azzal a megszorítással élnék, hogy' csak abban az esetben, ha a szigorlat eredménye legalább jó. [... ] 118
