Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)

Forrásközlés

19

A gyógymód szerzője azt állítja, hogy ez a rüh elleni gyógy szer arzénból és fehér higanyból áll (a B. vizsgálatban a 3. és 4. kérdésnél); (azaz) arzén és fehér higany ugyanolyan minőségű porából áll; ő sajátlagosan mindegyik alkotórészből másfél fontot vett (a B. vizsgálatban a 4. kérdés nél); viszont az ellenőrző vizsgálatban azt mondja ugyanő, hogy az ökörhólyagba zárt keverékében két font arzén van a másfél helyett, tehát aligha egyezik meg saját magával. Azt mondja ezen felül (a B. vizsgálatban a 4. kérdésnél), hogy ő eredetileg 12 font fehér higanyt és 2 font fehér arzént vett, éspedig Székesfehérvárott. Az alkalmazás módja állítása szerint abból áll, hogy a faggyúval eldolgozott, kenőcs állagúvá tett gyógyszert fölkenik a lovakra, legalkalmasabb meleg napokon (a B. vizsgálatban a 3. kérdésnél). Sajátlagosan pedig, (ahogy) Győr vármegye főszolgabírója, Wargha László jelenti, Tóth István minden egyes rühes ló bekenéséhez egy itcze kenőcsöt vett, (azaz) a kenőccsé eldolgozott por-arzénból és higanyból két kis kávéskanálnyit, ami nem elég világos, minthogy arzén és higany készítménye, porrá őrölt keveréke már volt - úgy tűnik tehát, hogy talán saját porrá őrölt és összekevert gyógyszeréből vett két kanálnyit .

Hogy milyen hatása van a Tóth-féle kúrának, azt mondják, nem ismert. Ugyanis a gyógyszer szerzője, Tóth István azt állítja, hogy csak három bajóthi ló, s azok már előtte is nagyon betegek voltak, pusztult el. A főszolgabíró, Wargha László viszont azt meséli, hogy csak Győr vármegye környékén 15, a Tóth-féle kúrának alávetett ló pusztult el. A kúrából felgyógyult lovakról sem a szerző, sem a főszolgabíró nem emlékezik meg.

Végül említést érdemel, hogy más sebészek és patkoló kovácsok ugyanezen alkalommal a lovaknak ezzel a betegségével