Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)
Forrásközlés
204 tudnak mit csinálni. Az állatorvosi egyének elhelyezése is oly hiányos, hogy ott, ahova gyógykovácsot kellene alkalmaztatni egy állatorvos teng, s ahol állatorvosra (aki nem kovács) legnagyobb szükség volna, ott gyógykováccsal kell megelégedni. Továbbá minden tábornok, ezredes, kapitány, ütegparancsnok szakteljes (?) egyéneket nem kapván az illető minisztériumtól, maga fogad minden jöttment falusi kovácsot, mindenki nézete szerint fizetést ígér, s így jön az is, hogy a gyógykovácsok fizetésében legnagyobb zavar uralkodik. A gyógyszerekről, s a lópatkolás kezeléséről nem is akarok szóllani. Távol legyen tőlem, mintha én ezennel a hadügyegészségi osztályt akarnám okozni, ezen osztály Főnökének elég dolga van az emberi hadorvosok kiállításával, s a legjobb akarata mellett is az oda tolt, reá nézve idegen, s előtte ismeretlen állatorvosi ügyet nem kezelheti célszerűen. Hogy ezen körülmények közt az álladalom, s különösen a hadsereg nagyon szenved s még inkább szenvedend, magától értetik, mi okból is e bajon segíteni kell, s annyival inkább, mert segíteni lehet. Mindezen bajnak az oka, mert a reformok ez idejében, még most is rólunk nélkülünk rendelkeznek. Szüntessék meg az ok, s a baj magától megszűnik, azaz: Szíveskedjék Tisztelt Kormányzó Úr az állatorvosi ügynek minden tekintetbeni önállóságát elrendelni! A jelen időszakban, ahol mindenki szabadság után sóvárogván, az idegennek zsarnok bilincseit lerázza, ezen időszakban, amelynek szellemét senki e világon nem fogta fel annyira, mint Ön Tisztelt Kormányzó Úr, az általános átalakulás ezen időszakában, teljes reménnyel vagyok, hogy Tisztelt Kormányzó Úr nem fogja tűrni miszerint egy tudomány, amelynek a közjóiét annyit köszönhet, még tovább is a hozzá nem értő emberorvosok gyámsága alatt nyögjön.
