Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)
Forrásközlés
179 azon évben Lengyelhonban. - Sokkal meglepőbb még mindezeknél azon, jelenleg Moldva és Oláh országban történő beoltások eredménye, mellyet az ide mellékelt bánáti hadi Főkormányszék a főméltóságú magyar királyi Helytartó Tanácsnak bemutatott, mivel 2800 beoltott darabból nem több mint 15 esett áldozatul. Az eddigé végbevitt beoltásoknak illy egymástóli igen igen eltávozó eredménye oda mutat, hogy a beoltásnak jobb vagy rosszabb sikere bizonyosan többnyire csak mindég magában az egész beoltá- si kezelésben rejlett, de gyakran az által is lón kecsegtetőbb, mivel a beoltás mindég csak akkor kezdetett, mikor a ragályos járvány már több ideig bizonyos vidéken eltartott és a kórfolyam szelidebbé vált volt; hisz tudva levő dolog az, hogy minden vidéki nálunk nem honos kitörő ragadós nyavalya első felléptekor sokkal dühösebb folyammal bír, mint akkor: mikor már több ideig eltartott, vagy szűnni kezd, innen magyarázható részint talán az is: hogy jelenleg a keleti marhavésznél Oláh és Morvaországban történő beoltások, olly igen jő eredményüek, mert itt is csak most kezdék a beoltást, holott a járvány már több év óta dühöng, ezt a magyarhonban végbevitt beoltások is bebizonyítni látszanak . Hogy tehát a beoltásnak jó sikere legyen, szükséges: az időt mikor, a helyet vagyis testrészét mellyet beoltani szándékozunk, a beoltandó állatokat, a módot, de főleg a használandó kóranyagot legnagyobb figyelembe venni; ennél fogva a beoltás a testnek azon részein legczélszerüebben történend meg, mellyek az emésztési és légzési életművekhez nem tartoznak, sőt ezektől inkább távol fekszenek, a vagy a mellyeken ezen nyavalyánál a bőrküteg néha mutatkozni szokott, úgy mint a nyak oldalai, a hátgirincz, a lapoczkák, a fülek és a hátsó czombok belső részei. - Oltóanyagúi pedig legczélszerűbb lenne ha birtokába juthatnok a bőrküteg hólyagocskáiban foglalt nyirkosnedv, vagy az elszáradt bőrküteg varai, vagy ennek mindkettőnek hiányában a körfolyam derekán az orr és szájból kifolyó takony, főleg ollyas betegektől
