Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)

Forrásközlés

177

l

zadokon át, a legtekintélyesebb orvosok és gazdák figyelmét voná magára, mivel gyakori pusztításai nem csak egyes községek, hanem egész birodalmak szarvasmarháját kivégzé úgy annyira: hogy ezeket nem csak vagyonoságuktól megfosztá, hanem a földművelést is már lehetlené tévé.

Az illy körülmények beköszöntével nem csak egyes birtokosok, községek, de a kormányok sem késleltek mindent elkövetni, mi által ezen ragadós nyavalya kiirtását legczélszerúbben eszköz- leni gondolák, így tűzettek ki több kormánytól tetemes pénzösszegek, jutalomul azoknak, kik a kívánt czél elérésére valami biztos hatású gyógyszerrel elöállani merészelnének; találkoztak ugyan számra nézve minden században nem csekély számú pályázók s' pedig nem csak a legtudósb, de még a legtudatlanabb osztályokból is, de fájdalom még egy sem kinek gyógyszere csak közelítőleg is a kívánt sikernek megfelelt volna.

Látván a keleti marhavész ellen nyújtott külön meg különféle hatású gyógyszerek sikertelenségét, ernyedetlenül oda igyekeznének a legtudósb orvosok és gazdák más olly eszközökhöz folyamodni, mellyek által ezen állatfajt a ragálytól vagy megóvni, vagy pedig az e ragályhozi fogékonságukat végképen megszüntetni lehetne.

E szempontból kiindulván elérendőnek találák az elsőt az az. a szarvasmarhát a ragálytól megóvni az által: ha az egészséges marha a beteggeli és ennek minden kór termesztvényeiveli közvetlen és közvetett érintkezéstől megővatik.

A rendőrségi szabályok mellyek ezen czél elérésére a kormányok részéről felállítattak, annyira ismertek, hogy itt rólok említést tenni, feleslegesnek tartom, hatásukra nézve a kitűzött czél okvetlenül elérendő lenne ugyan, de tökéletes végrehajtásuk