Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)
Forrásközlés
157 valamit tanulni akarnak, s azért az Intézetben általában nem szenvedhetnek. f) De minthogy oly illetlen beszédek közönségesen csak henye nézőktől származnak, azért a rendelt felvigyázókon kívül másnak sem a műhelyben, sem a kovács színben tartózkodni nem szabad; mindenikre kerül majd idővel a sor; s többnyire olyan hívetlen felesleges vendégek úgyszinte sületlen észrevételeik által a kezdők csak zavarodásba jőnek, és ez által hátráltatnak a tanulásban. g) Ha a lovak hozatnak patkoltatni, mindenki az elejébe adott munkát minden lárma, s zörgés nélkül pontosan fogja elvégezni; a durva felkiáltások, vagy épen ütések, s más lovakkali rossz bánás meg nem szenvedtetik. A rendes s értelmes kovács tartozik, s fogja is tudni, mikor kellessen p. o. a lónak pipát feltenni, vagy azt a kifeszítő gépen megpatkoltatni, de a durva bánáshoz soha sem fog azért folyamodni. h) Semmi sem tünteti ki a fiatal embert inkább, mint a csinosság; és sehol sem szükséges az annyira, mint a nyilvános Tanító Intézetben a hol az Elöljárók iránti tisztelet az első s fő szabály. Azoknak azomban, kik még nem bírnak annyi neveléssel, hogy Elöljáróikat illendően tisztelhessék, csak az legyen mondva: hogy igen illetlen az Elöljárók úgymint: a Tanító, s a Segédnök urak jelenlétében feltett kalappal, vagy sipkával állani, vagy dolgozni, avagy azt előbb föltenni, mint sem világosan megengedtetik. i) Mint hogy pedig magától értetődik, hogy akik ezen szabályokhoz nem fogják magokat alkalmaztatni, csak rendetlen s műveletlen emberek lehetnek, azért nem is lesz nagy kár, ha oly emberek az Intézetből eltávolíttatnak, a mit minden bizonnyal várhat mind az, a ki az érintett módon a kiszabott viselet szabályok ellen valamikép vétene.
