Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)
Forrásközlés
140 lem nélkül, minthogy az intézet pénztára az ilyen költségeket nem fogja állni, és nem is képes állni, a legalázatosabban könyörög az Egyetemi Tanácshoz és marad tisztelettel a Nagyságos Rektor Úrnak és az Egyetemi Tanácsnak alázatos szolgája. Pest, 1839. szept. 20. Hoffner József szakvéleménye Zlamál Vilmos országos foállat- orvosnak a marhavész meggátlására alkalmazott oltási kísérleteiről és módszerének jelentőségéről. Zlamál Vilmos úrnak, Magyarország főállatorvosának a keleti marhavész elleni oltással kapcsolatos kísérletei, amelyeket tekintetes Torontál megye Ivánda nevű helységében folyó év február hónapjától május hónapig számos különféle korú szarvas- marhán végzett és állított össze, oly kedvező és szerencsés eredményeket adnak, hogy ezt a módszert, amelyet az országos főállatorvos úr az előrehaladó század közepétől fogva e helyen most először hozott elő szinte már a feledés homályából, kétségtelenül mind a tudomány, mind az állatorvoslás vonatkozásában mindenképpen még itt és most nyereségnek és a mesterség legalábbis valamiféle fejlődésének tarthatjuk minden joggal. - Azt állítom, hogy már most is legalábbis valamiféle nyereségnek tarthatjuk, ugyanis a kísérletek, amelyek oly vigasztalóan örömteli eredménnyel bírnak, nem az eredeti, hanem a már 1834 óta az ország területén fennálló, úgy is mondhatnám, hogy meghonosodott, ezért mind tüneteiben, mind lefolyásában már nagymértékben meggyengült betegségben szenvedő állatokból vett fertőző anyaggal kerültek beoltásra; ezért az egész kísérletet itt és most minden szempontból elvégzettnek és befejezett műnek tekinteni nem lehet, mindaddig, amíg a kísérletből nem lesz kétségtelen, hogy vajon a hazai, legyengült pestissel való oltást szerencsésen átvészelő és a
