Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)
Forrásközlés
120 kező egyének szükségessége, akik közül, legalábbis kezdetben, válogatni lehetne. Ami a tanító kovács 300 ft fizetésének emelését illeti az Állatorvosi Intézetnél, ami a tekintetes bizottság javaslata szerint a kovácsműhely jövedelmeinek 10 %-ból adódó pótlékból áll, alulírott alázatos véleménye szerint egyáltalán nem méltányos a fizetésemelést a jövedelmek százalékában fizetni, amely jövedelem a kovács hibáján kívül az intézet felújításának idején jelentős veszteséget kell hogy szenvedjen. Amíg ugyanis öt oktató személy két nyelven felváltva tartja az előadásokat, és azok 10 órányi időtartamig tartanak, aligha marad arra idő, hogy a kovácstanulók magukat a patkók készítésében és felszögelésében gyakorolhassák, és ezzel közszükségletnek eleget téve az intézet jövedelmezőségét elősegíthessék, annál-is kevésbé, minthogy a patkoló kovácsok sem csak az első évfolyam elméleti előadásait, de ugyanezen évben egyúttal a második év gyakorlati előadásait is lelkiismeretesen felvenni kötelesek. Ebből az intézetből tehát hiányoznak az ilyen jövedelmet hozó emberek, úgymint az a kétszer több kovácslegény, akik egy minden tekintetben kielégítő fizetséget kapnak és az előadásokat sem látogatják, valamint az a nagyszámú katonai növendék, akik ebben a munkában segítségül szolgálnak, ahogyan az a bécsi intézetben van. Ilyen körülmények között persze bele kell nyugodni abba, ha a kovácstanulók naponta legfeljebb kettő - négy órát tudják magukat a mesterség szabályai szerint a patkókészítésben egyszerűen gyakorolni, anélkül, hogy nagyobb számról, amelyben azokat a közszükséglet igényli és azok felszögeléséről szó lehetne, amiből magától következik, hogy a tanító kovács fizetésének felemelése, akár már eddigi érdemeit tekintve is, teljességgel szükséges lesz, és méghozzá arányosan, a bécsi kovácshoz viszonyítva, aki csak az irányítással és tanítással foglalkozik a műhelyben, anélkül, hogy nyilvánosan elő-
