Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)
Forrásközlés
117 mesterekké lépnek elő. Alulírott tudniillik azt gondolja a honi állatorvosi intézet jelen pillanatnyi szervezetéről, hogy az Állatorvosi Intézet, mint olyan, csak most fog majd létrejönni. Egészen 1827-ig ugyanis az épületet teljesen hibásnak mondták intézetnek, minthogy nem volt más, mint egy egyszerű ház. Ezt a - ha úgy tetszik állatorvosi iskolát - alulírott úgy képzelte maga elé, mint ami a beteg állatokkal való kísérletező tanulásra van szánva. Alulírott először is azt vezette be, hogy a kovács tanulókat törvényben kötelezzék arra, hogy magukat a patkolás praxisában gyakorolják, miután erről az elméleti előadásokat meghallgatták. Megkísérelte, amennyire ideje és a körülmények engedték, az állatorvoslás egyes ágait bizonyos tudományos formában bővebben előadni. Ezzel megegyező célból, amikor alulírottnak már-már fogytán volt az ereje és megrendült az egészsége, egy második asszisz tenst helyezett melléje segítségül a magas Magyar Királyi Helytartótanács kegyelmes rendelete. Az oktató személyek számát tekintve tehát megnövekedett intézetet még mindig rendkívül tökéletlenné tette, hogy a 9 hónap időtartam alatt két nyelven törekedhetett arra, hogy azt a célt akár a legkisebb mértékben is elérhesse, amitől más, jobban szervezett intézetek dicséretet nyernek. Ugyanis az iskola egyszerű patkoló kovácsokat (=fabri obsoleatores) képez, és semmi többet. Mégha végül be is vezetik a tekintetes bizottság által javasolt működési rendet, az intézet a tökéletességnek arra a fokára akkor sem emelkedik, amelyen nem mondom a bécsit, hiszen ez csak ideálul szolgálhat, de egyéb európai intézetek már régóta állnak. így például az alforti Franciaországban nyolc oktatót számlál a két tanfolyamra szét osztott előadások számára. Közülük az egyik három, a másik két évig tart. A hallgatók mindenütt a két éves tanfolyamot veszik fel, s ezek végül azt képviselik állapotukban, amit mi
