Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)

Forrásközlés

112

y

ve az 1822-ben az Állatvosi Intézet működési rendjéről kidolgozott hasonló bizottsági munkálatot, és mérlegelve a jelenlegi körülményeket, egyhangúlag a következő véleményt adta ki:

Az 1. kérdéshez:

Hány évre terjedjen ki az állatorvosi tanfolyam, amelyen ezen tudomány mestereit lehet kiképezni?

Az állatorvos-tudomány mestereinek, azaz az állatgyógyá- szoknakCmagister artis veterinariae seu zoojater) tanfolyama, ahogyan a gyógykovácsoké (faber zoojater) is két évre kell hogy terjedjen, a patkoló kovácsok (faber ob- saleator) viszont tanfolyamukat egy év alatt végezzék el.

A 2. kérdéshez:

Milyen végzettség szükséges azok számára, akik a tanfolyamot felvenni kívánják?

Az állatorvoslás mesteri fokozatára (=ad magisterium veterinariae) csak olyanokat szabad engedni, akik a latin osztályokat (=scholae humaniores) elvégezték. A gyógykovácsok (= f abri zoojatri) éppúgy, mint a patkoló kovácsok ( = fabri obsoleatores) is egyébként szükséges, hogy rendelkezzenek az inasi évek letöltését igazoló írásos bizonyítvánnyal.

A 5. kérdéshez:

Milyen tantárgyakat és milyen sorrendben kellene a tanfolyamon tanítani?

Az Orvosi Kar véleménye szerint a következő tantárgyakat kell előadni, mégpedig:

Első évben: természetrajz, fizika és kémia, hygiénia, állat- anatómia, állatélettan, küllemtan, lovaglástan, bromatológia és pharmakológia, pathológia és általános therápia, a patko- lás elmélete.