Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

1956 nyári és az 1974 őszi levéltári kiállításra, valamint az 1980. évi Bethlen Gábor-kiállításra. A két levéltári kiállítás a magyarországi írásbeliség fejlődését és a magyar levéltárügy történetét mutatta be, a Bethlen Gábor-emlékkiállítás a nagy erdélyi fejedelem életét s két évtizedes kormányzatát tárta a látogatók elé. A két levéltári kiállítás főrendezője Trócsányi Zsolt volt, aki mintegy húsz munkatársát irányította. A Bethlen-kiállítás levéltári anyagának összeválogatása is az ő útmutatása alapján történt. Az utóbbi években a budapesti tudományegyetemen előadásokat tartott Erdély XVIII-XX. századi története tárgyköréből. Kevés hallgatója volt ugyan, de az bizonyos, hogy elültette bennük az érdeklődést, és példát adott nekik a tudományos kutatás mesterfogásairól. Az alábbiakban egy pillantást vetünk Trócsányi Zsolt legmaradandóbb tevékenységi területére: irodalmi munkásságára. Hangsúlyozzuk, hogy a szóba kerülő művek nem tartalmazzák azok teljes felsorolását. Első jelentős munkája s egyben kandidátusi disszertációja „Az erdélyi parasztság története, 1790-1849.” (Bp. 1956.) jelezte, hogy nagyszabású fiatal történész jelentkezik. Ez a munka témaválasztásával már megmutatta, hogy csaknem kizárólagos munkaterülete Erdély története lesz a következő évtizedekben. „Wesselényi Miklós fogsága” (Századok, 1960-1961.) c. tanulmánya a reformkori magyar politikai élet egyik legszínesebb legérdekesebb egyéniségének a budai várban elszenvedett fogságát tárgyalja. Évek múlva visszatér még Wesselényihez és elkészíti hőse egész életét és tevékenységét bemutató kitűnő monográfiáját; „Wesselényi Miklós” (Bp. 1965.) címen. A mintegy hatvan évvel Kardos Samu Wesselényi-életrajza után (amit egy kritikusa szerint csak, mint anyagközlést vehetünk számba) napvilágot látott Trócsányi-monográfia sokkal szélesebb forrásbázisra támaszkodott, modem szempontú megközelítéssel. Megemlítendő még „Az erdélyi központi bányaigazgatási szervezet története” (Miskolc, 1962.), egy fontos hivatal eddig még nem vizsgált történetéről szóló mű. „Az erdélyi jakobinusság kérdéséhez” c. tanulmány (Történeti Szemle, 1965.) a Wesselényi-életrajzhoz végzett kutatómunkája során előbukkant adatokra támaszkodva annak igen értékes mellékterméke. A „Conscriptio Czirákyana” (Bp. 1966.) az 1819-1820. években Észak-Partiumban végrehajtott úrbéri összeírás feldolgozása (az összeírás anyaga az erdélyi főkormányszék levéltárában maradt fenn). „Az erdélyi kormányhatósági levéltárak” (Bp. 1973.) c. ismertető leltár, két, az Országos Levéltárban őrzött levéltár, az Erdélyi Kancellária és az erdélyi főkormányszék levéltárait ismerteti. Csak ez első helyen említett kancellária levéltáráról jelent meg az 1950-es évek elején egy ma már nehezen hozzáférhető ismertetés: alapleltár. Az utóbbiról, a főkormányszék levéltáráról Trócsányi műve előtt semmiféle ismertetés nem látott napvilágot. Trócsányi Zsolt mindkét levéltárat nagyszerűen ismerte, évtizedek óta rendezett, kutatott bennük. Mintaszerű leltárban ismerteti e levéltárak fondjait és állagait, az azokat létrehozó hivatal vagy hivatali részleg, esetleg tisztviselő hatáskörét, működését, a létrehozott iratanyag jellegzetességeit, a bennük tárgyalt eseményeket, a kutatás lehetőségeit. A feudáliskori Erdély történetével foglalkozó kutatónak felbecsülhetetlen segítség ez az ismertető leltár. Jelentős munkái közé tartoznak „Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései” (Bp. 1976.); és az „Erdély központi kormányzata, 1540-1690.” (Bp. 1980.). Ez utóbbi mű nem egyszerű tényfeltárás, hanem többek közt arra a kérdésre keres választ, hogy beszélhetünk-e a fejedelmek Erdélyében abszolutizmusról. Ezután egy német nyelvű mű, a „Dignitäradel und Beamtenintelligenz der Regierungsbehörden in Siebenbürgen des 16-17. Jahrhundert”; majd „A pápai kollégium története” (Bp. 1981.), következett. Utóbbi Trócsányi Zsolt egykori középiskolájának állít emléket.

A Labirintus-kiadványsorozat a nagyközönséghez szól; Trócsányi ebben a sorozatban jelentette meg a „Wesselényi Miklós hűtlenségi pere” c. népszerű füzetét (Bp. 1986.). A kiváló

383