Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Miközben életét egyetlen levéltárban töltötte el, munkahelye számtalan szervezeti változását érte meg: a két törvényhatósági levéltár, a városi és a vármegyei összevonását (1951), a feladatkörök, súlypontok változásaival járó állami (1967-ig), majd (1968-tól) a tanácsi periódust. Az 1956. évi forradalomban helyi szerepet vállaló Takáts Endre levél tárigazgató eltávolítását követő nehéz politikai időszakban - 1957 augusztusától 1961 augusztusáig - Timitz József a Soproni Állami Levéltár megbízott vezetője volt. 1986-ban majd négy évtizedes levéltári szolgálat után levéltárosként ment nyugdíjba. Tekintélyét, tudását jelzi: 1992 áprilisától nyugdíj mellett újra a Soproni Levéltár levéltárosaként, 1997-től pedig főlevéltárosaként dolgozott tovább 2004 májusáig. A mai, fondfőcsoportok, iratképzők, időhatárok, esetleg dokumentumtípusok vagy feladatkörök alapján kialakult levéltári referenciákhoz szokott generáció(k) számára szokatlannak tűnhet egy 2001-ben, a Levéltári Szemlében megjelent interjúban tett kijelentése. „Alig van olyan anyag a levéltárban, ami legalább egyszer nem ment át a kezemen.” Jóska bácsi egy mára eltűnt nagy generáció egyik utolsó képviselője volt; a levéltári munka minden területén tevékenykedett, azokat kivétel nélkül jól ismerte. A sokirányú hivatali munka precíz elvégzése, az iratanyag struktúrájának kialakítása, rendezése, feltárása szerencsésen összefonódott a történeti értékek iránti érzékenységgel, a múlt megismerésének erős igényével és a hivatását szolgálatként értelmező magatartással. Túlzás nélkül állítható: a Soproni Levéltár „törzsanyagának” szerkezeti kialakítása az ő nevéhez fűződik. 1967-ben Vörös Károllyal közösen jelentették meg a Soproni Állami Levéltár máig meghatározó fondjegyzékét; közös munkájukra mindig örömmel gondolt vissza. Az e munka elkészültét megelőző nagyszabású állományfelmérést, a rendezések mértékét érzékelteti az a tény, hogy 1968-ra 1945-tel bezáróan a városi levéltár - nagyon sokszor darabszintű - segédleteit is elkészítette. Jóska bácsit szokás volt a páratlanul gazdag szabad királyi városi archívum custosának tartani - nem ok nélkül (!) -, de ő mind a családi, mind a vármegyei iratanyagokat hasonlóképpen jól ismerte. 1982-vel bezárólag Sopron vármegye feudális kori iratanyagának jelentős fondjait is aprólékos gonddal rendezte, hasonlóképpen nem kevés fáradtságot igényelhetett a második legnagyobb megyei fond, a Perceptoralia rendezése. Nyugdíjas éveiben - a mindig készséges paleográfiai, archivisztikai tanácsok, szövegösszeolvasások mellett - többek között magyar nyelvű név- és tárgymutatót készített Sopron 1631-1651 közötti tanácsülési jegyzőkönyveihez. Aránylag kevés publikáció kötődik nevéhez. Ezek egyik sorozata a kor szellemének megfelelő, kötelező munkásmozgalmi kiadványokhoz fűződik. Bár 1970-1977 között több tanulmányban, konferenciakötetben villantotta fel széleskörű forrásismeretét, érdeklődését - így pl. foglalkozott Michel János soproni krónikaíróval, a 18. századi időjárásra vonatkozó emlékekkel, az úrbérrendezés előtti Sopron városi uradalommal és a 18-19. század fordulójának városi kultúrájával -, de a helyi önkormányzatok történetéről szóló klasszikus munkában, a Bónis György-Degré Alajos szerkesztette tanulmánykötetben, az 1526-1711 közötti külső tanács alapos feldolgozásával érdeklődési területének egy súlypontja, a kora újkori Sopron városigazgatása jelenik meg. A kutatási irány publikációkban testet öltő szerves folytatására, az 1533-1552 közötti városi regeszták, illetve az 1525-1554. évi városi archontológia elkészítésére, megjelentetésére negyed századdal később került sor (1996). A forrásfeltárás újabb eredményei, az 1580-1581. évek regesztái már csak kéziratban készülhettek el. Örömteli, hogy 1999-ben a Burgenlandi Tartományi Levéltár és a Soproni Levéltár együttműködése keretében ő rendezte sajtó alá az ún. kilenc pontos úrbéri (német nyelvű) vallomásokat tartalmazó forráskötetét, majd 2003-ban a soproni polgárosulás egyik fontos fogalma, a Wirtschaftsbürger történeti bemutatását segítette egy tanulmánnyal.

375