Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
Bél Mátyás: Notitia Hungáriáé Comitatuum Vespremiensis cimű munkája, valamint Veszprém megye 1696. 1715. és 1720. évi összeírása. Tudományos felkészüléséhez jó indítást kapott a szülői házból. Édesapja középiskolai tanár volt. Középiskolai tanulmányait Makón végezte, a teológiait 1925-1930 között a bécsi Rudolf Tudományegyetemen, majd hittanár volt Szegeden és 1941-ben megszerezte a történelem-földrajz szakon a középiskolai tanári oklevelet, valamint a bölcsésztudományi doktorátust. Pályázat útján 1943 decemberében elnyerte Baja város főlevéltámoki állását. Levéltári gyakorlatot az Országos Levéltárban és Nagyváradon végzett. Magas szintű intelligenciája, állami, közgazdasági ismeretei és mindezekkel párosuló megnyerő egyénisége szinte predestinálta a közéleti pályára is. Baja felszabadulásakor, 1944. október 19-én a város polgármesterének választották meg, a szovjet csapatok parancsnoka pedig megbízta a bajai háromszög kerületi kormányzói teendőivel is. Baján az élet megindulása Takáts Endre nevéhez fűződik. Tisztségéről 1945 nyarán lemondott és 1950-ig a város kulturális életében tevékenykedett. Közreműködésével létesült a múzeum, a tudományos könyvtár és a Rudnay-művésztelep is. A Levéltárak Országos Központja 1950. december 4-én áthelyezte Sopronba, ahol 1957. október 17-ig volt a levéltár igazgatója. Sopronban ismét a történelmi események sodrába került. 1956. október 27-én megválasztották a városi Ideiglenes Nemzeti Tanács vezetőjének. 1956 novemberétől a helyi pártbizottság és a Megyei Tanács jóváhagyásával Sopron Városi Tanács VB. elnökhelyettesi tisztségét töltötte be. Tisztségéből 1957 március végén felmentését kérte és újból levéltári feladatokat látott el. Az 1956-os ténykedése tisztázásának idejére - noha említett funkciójában igyekezett a szenvedélyek elszabadulásának gátat vetni -1957. október 17-től 1958. június 10-ig vizsgálati fogságban volt. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa ítéletében megállapította, hogy sem az ellenforradalom előtt, sem alatta, sem utána nem volt ellensége a népdemokráciának. A felmentést követően azonban írásbeli megrovásban részesítették, visszaminősítették és Sopronból elhelyezték. Levéltárosi minőségben teljesített szolgálatot 1958. szeptember 1-től 1960. január 15-ig a szegedi és a szombathelyi Állami Levéltárban, majd a legfelsőbb pártvezetés lehetővé tette, hogy családjához Sopronba visszakerülhessen. így január 16-tól ismét a soproni levéltárban dolgozott. 1961 nyarán rehabilitálták, illetve az ügyében létrejött hátrányos megkülönböztetést törölték. A Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya végül 1961. október 1-ével megbízta a Veszprémi Állami Levéltár vezetésével. Kiegyensúlyozott, nyugodt munkásévek következtek, amelyek alatt páratlan energiával dolgozott levéltára továbbfejlesztésén. Nyugdíjazása 66 éves korában, 1973-ban történt. Kollégái szerették, felettesei megbecsülték. Odaadó műemlékvédelmi és népművelői tevékenységéért „Veszprém városért” és „Veszprém megyéért” érdemérmet kapott, valamint tulajdonosa volt a „Szocialita Kultúráért” kitüntetésnek is. Ki tudná elfelejteni Bandi bácsi derült sugárzó, közvetlen egyéniségét, a levéltári igazgatói értekezleteken elhangzott sziporkázó, hangulatos, egyúttal páraüan szakmai tudást tanúsító hozzászólásait? A levéltárosok az iratokat begyűjtik, rendezik és az értékeseket megőrzik. Dr. Takáts Endre értékmentő és értékteremtő munkássága a magyar levéltártörténet szerves része marad. Horváth Zoltán LK, 1985.1. sz. 140-141. p. Ш Ül 371
