Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

sorát oktatta magyar és egyetemes történelemre, magyar irodalomra és nyelvtanra. Tanári tekintélyét magas szintű tudása mellett erkölcsi tartása alapozta meg. Arra tanított, hogy bármilyen szélsőséges politikai idők járnak, ha az emberséget a „ninivei hatalmak” fenyegetik, nem hallgathatunk, szólni kell, mert - ahogy sokszor mondotta óráin: „ ... böjt s jámborság néked mint a pélva, mert vétkesek közt cinkos, aki néma. Atyjafiáért számot ad a testvér: nincs mód nem menni, ahova te küldtél” (Babits Mihály: Jónás könyve). Számos Rajczi- tanítványt vettek fel az ország egyetemeire, elsősorban a jogi és bölcsészkarokra, a pécsi orvosi egyetemen ma is több volt diákja oktató.

A politikailag „rázós” témákat nem kerülte, hanem a saját gondolatait adta át tanítványainak, vállalva azt, hogy nézetei különböznek a hivatalos állásponttól. Ellenzéki gondolatait bátran közölte tanítványaival. Még ideológiai ellenfeleinek gyermekei is tisztelték tartásáért, kiállásáért elvei védelmében.

Az aktív pártpolitikát nem művelte, mégis életében több olyan történelmi korszak is volt, amikor úgy érezte, hogy meg kell szólalnia, állást kell foglalnia a mindennapi politikában vállalt szereppel is. A Szociáldemokrata Pártnak 1945-től 1948-ig volt a tagja. Ilku Pál, az MKP Pécs városi titkára szerint a tanfelügyelőségen dolgozó „reakciós tanár”, Rajczi Péter „aktív, nyílt reakciós, illetve fasiszta”, ezért „feltétien áthelyezendő”. Az SZDP intéző bizottsága 1948. március 23-án tartott ülésén dr. Rajczi Pétert is kizárta a pártból. 1956-ban úgy érezte, hogy szólnia kell. A pécsi Pedagógus Nemzeti Bizottság elnökének jelölték, s ő el is vállalta a megbízatást. Történelem-szemlélete vezetett oda, hogy két hűséges, de vigyázatlan tanítványának a rendőrségen ellene vallott szavai miatt 1977-ben elbocsátották 20 éve betöltött állásából. Ezután hallgatásra kényszerült. Örült, amikor dr. Szita László levéltárigazgató a Baranya Megyei Levéltár tudományos munkatársának kérte fel. Később nyugdíjasként is folytathatta levéltáros szakmáját, dr. Odor Imre levéltárigazgató is számíthatott rá. Bár nem volt levéltáros szakvégzettsége, hamar hasznosítani tudta nagy lexikális tudását a kutatószolgálatban, valamint az iskola-, oktatás-, egyetem-, művelődéstörténeti kutatásban. Olyan területeken alkotott, melyeken korábban a szocialista tudományszemlélet tabukat állított fel: írt a Pécsi Joglyceum, a pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem, a pécsi püspöki tanítóképző, a Baranya megyei tanfelügyelő és a Pécsi Tankerületi Főigazgatóság, a Ciszterci Rend pécsi Nagy Lajos fiú-, és a Miasszonyunk Rend pécsi leánygimnáziumának történetéről, megörökítette addig elhallgatott egyházi személyiségek tevékenységét, így az 1848-49-es forradalom és szabadságharc pécsi püspökének, Scitovszky Jánosnak, későbbi esztergomi érseknek, helyi munkásságát is. Pécs város társadalmával sohasem szakadtak meg sokrétű kapcsolatai. A levéltárban felkeresték régi diák-, tanár-, és munkatársai, például Angster József volt orgonagyáros, dr. Bédi Imre, a PTE jogi kar Kisebbségi Intézetének volt munkatársa, akiknek helytörténeti témájú munkáikhoz tanácsokat adott. Római katolikus hitét aktívan gyakorolta az egyik pécsi egyházközség világi vezetőjeként, de számos barátja, tisztelője volt a protestánsok és az izraeliták köréből is. Dr. Schweitzer József egykori pécsi rabbival, valamint Balikó Zoltán pécsi evangélikus eseperessel kölcsönösen tisztelték és becsülték egymást.

Az 1990-es helyhatósági választásokat követő ciklusban Pécs megyei jogú város közgyűlésének képviselőjévé választották, a városi közgyűlés korelnöke lett. Pécs Megyei Jogú Város 1995-ben Pro Civitate díjjal értékelte mindazt a sokrétű munkát, amit a városért tett. A Pécs városi közélet aktív résztvevőjeként tagja volt több társadalmi, hagyományőrző, kulturális egyesületnek. Történész tevékenysége nyomán beválasztották a Pécs Története Ala293