Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
Domanovszky Sándor, Fejérpataky László - mind-mind az akkori magyar történészek legjobbjai. A doktori vizsga letétele után a Magyar Országos Levéltárhoz került, a diplomatikai gyűjteményhez. Doktori értekezésével érdemelte ki, hogy Bécsbe küldje ki a miniszter, s ott töltött két évet, a Staatsarchivban dolgozott Szekfű Gyula irányításával, Hajnal Istvánnal és Miskolczy Gyulával együtt. Feladatuk a magyarországi nemzetiségekre vonatkozó levéltári iratok kijegyzetelése volt. 1930-ban meghívta a szegedi egyetem a magyar történelmi katedrára. Amikor Hóman Bálint, a budapesti egyetem középkori magyar történelmi tanszékének vezetője kultuszminiszter lett (1934), megüresedett tanszékére Mályusz Elemért hívta meg az egyetem. Itt töltött azután tíz évet, kiváló előadásokat tartott, s megszervezte tanítványaiból a méltán nevezetes „Mályusz-iskolát”. 1945-ben törés következett be pályáján. Politikai okokból nyugdíjazták. Példás fegyelemmel viselte el a megaláztatásokat, a mellőzést. Szerencsére dolgoznia lehetett, mindjárt kapott megbízásokat. Nekikezdett a Zsigmond-kori oklevéltár anyaggyűjtéséhez. E sorok írója az Országos Levéltár kutatótermének két éven át volt felügyelője. Tanúsíthatjuk, hogy Mályusz professzor úr ott ült a Levéltár kutatótermében s fáradhatatlanul jegyzetelte ki a Zsigmond-kori oklevelek ezreit. Ezzel párhuzamosan volt még egy másik hivatása is: egyháza, a Magyar Evangélikus Egyház megbízta őt az egyház központi levéltarának és könyvtárának megszervezésével. Páratlan szorgalommal dolgozott mindkét helyen, hol az egyikben, hol a másikban. 1954-ben azután a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete felvette munkatársai sorába és 1968-ban történt nyugdíjazásáig ott dolgozott. Az alábbiakban kiadványaira vetünk egy pillantást. Mályusz Elemér 80. születésnapja alkalmából a Történelmi Szemle kiadta műveinek teljes bibliográfiáját. Az összeállítás petittel szedve 13 oldalt tesz ki. Ennélfogva le kell mondanunk arról, hogy a fontosabbakat felsoroljuk, csupán rámutatunk a legfontosabbakra. Első napvilágot látott műve 21 éves korában jelent meg: Túróc megye vámhelyei és forgalma a középkorban, (Századok 1919-1920). Ezt követte doktori disszertációja: Túróc megye kialakulása, (1922). - A következő egy forrásközlemény: Az Országos Levéltár Nádasdy levéltárának magyar levelei (Levéltári Közlemények 1923-1928, nyolc közleményben). - Sándor Lipót főherceg nádor iratai, 1790-1795. (1926.) Ez a kiadvány a Magyar Történelmi Társulat „Fontes” sorozatának egyik legjobban sikerült, módszertanilag példamutató kötete. - A Hóman-szerkesztette, „A magyar történetírás új útjai” c. kötetben jelent meg „A népiség története” (1930). Ebben azt fejti ki, mit ért „népiségtörténet” alatt, miért van halaszthatatlanul szükség ennek ez eddig tökéletesen elhanyagolt történetírási ágnak művelésére. - A patrimoniális királyság, (1933). - A türelmi rendelet, (1939). Ez a magyarországi protestantizmus története egyik rendkívül fontos epizódjának kiváló feldolgozása. A Zsigmond-kori Oklevéltár, I. (1951), II/l. (1956), II/2. (1958). - A Thuróczy krónika és forrásai (1967), - Zsigmond király uralma Magyarországon, (1984). Végül szólnunk kell Mályusz Elemérről, az iskolateremtő professzorról. Már fiatalon célul tűzte ki, hogy az egész történelmi Magyarország középkori föld- és néprajzát elkészítteti. Erre persze egy ember nem vállalkozhat, csak ha munkatársak serege segíti. Két sorozatot indított: az elsőben már ismert nevű történészek készítik el egy-egy megye népiségtörténeti monográfiáját. Két megye leírása készült el: Szabó István: Ugocsa megye, és Ila Bálint: Gömör megye c. művei. Utóbbi négykötetes, s ebből három kötet 1945 után látott napvilágot. A másik, némileg szerényebb sorozatot tanítványai készítették. Elkészült két felvidéki megye és hat kelet-magyarországi, illetve erdélyi megye (ill. kiváltságos kerület), továbbá egy nagy uradalom népiség- és településtörténeti monográfiája. Az 1945-ös változások 255
