Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
rendszer egészének ábrázolása, 1946-ban. Ebben a hetedfélszáz oldalas kötetben elsőként ismertette a Mohács után alakult magyar közigazgatás teljes szervezetét, a Bécsben székelő királyi hivataloknál kezdve, a magyarországi központi és vidéki hivatalokon folytatva, és a megyék, városok, szabad kerületek rendi szervezeteivel végezve. Könyvében külön fejezet szól az erdélyi fejedelmi hivatalokról, a határőrszervezetekről, sőt a hódoltságbeli török hivatali intézményekről. Munkája mai napig kézikönyve mindazoknak, akik ennek a két évszázadnak a magyar közigazgatásában akarnak tájékozódni. Kormányzattörténeti kutatásait a XVIII. századra is folytatta. Ösztöndíjas évében lemásolta a bécsi levéltárban az Államtanács, a Staatsrat magyar vonatkozású írásait. Az államtanácsosoknak a birodalom minden jelentősebb politikai ügyében írásban véleményt kellett mondaniuk, ezek a votumok döntő fontosságúak voltak a Habsburg-kormányzat törekvéseinek megismerésében és megítélésében. Ha mindezekhez még hozzávesszük, hogy a II. világháborúban az Államtanács teljes levéltára megsemmisült, fölmérhetjük Ember Győző munkásságának jelentőségét, annak, hogy az 1960-70-es években, sorozatos közlésekben adta közre az általa leírt, s így szövegükben megmentett iratokat. Abban, hogy ma jól ismerjük a XVIII. századi bécsi kormányzat magyarországi törekvéseit, a kormányhivatalok működését, Ember Győző munkásságának igen nagy része van. Kutatásainak másik fő területe a török hódoltság korának nyugatra irányuló magyar külkereskedelme volt. Egy olyan kérdés, amely nélkül aligha lehet reális képet adni az ország gazdasági helyzetéről, amelyet azonban korábban mégsem vizsgáltak jelentőségének megfelelően. Több kisebb, de fontos részlettanulmány után, 1988-ban jelent meg nagy munkája, amely az Akadémiai Kiadó nívódíját kapta: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén. Ebben, a harmincad- és vámnaplók alapján, a történetstatisztikai módszer alkalmazásával számszerű képet ad a külföldre szállított cikkekről, köztük az első helyen álló szarvasmarha-kivitelről, a kereskedelmet lebonyolító tőzsérekről, kalmárokról. Kimutatta, hogy az ország külkereskedelme - a korábbi föltevésekkel ellentétben - nem passzív, hanem jelentősen aktív volt. Kimutatta, hogy a kereskedelem hazai, többségében magyar nemzetiségű kalmárok kezében volt, s hogy már az 1540-es években jelentős kereskedelmi tőkéről beszélhetünk az országban. Míg ezek a kutatásai a XVI-XVII. századra vonatkoztak, a parasztmozgalmak történetét vizsgálva Ember Győző bizonyította, hogy a későbbi korokban is otthonosan mozog. Az 1848/49. évi paraszti mozgalmakról írt tanulmányai alapvető fontosságú adatokat közölnek. Ugyanezt mondhatjuk Kossuth Lajos tevékenységét ismertető, 1953-ban megjelent német nyelvű munkájáról. Bármelyik területét nézzük történetírói munkásságának, azonnal szembetűnő, hogy Ember Győző nem a nagy, átfogó elméletek, a fejlődés évszázadokon átívelő vonalainak ábrázolására törekedett. írásainak legfőbb értéke, hogy valamely kérdésre koncentrálva, annak legapróbb részleteit is feltárja, s amit mond, amögött mindig adatok állnak. Előítélet, prekoncepció nélkül nyúlt a problémákhoz, célja a történelmi valóság földerítése volt. A csillogó megoldások, a színes ábrázolások nem az ő műfajai voltak. Adatainak száraz tényszerűsége azonban nemzedékeken át kézikönyve marad a kutatóknak. A tények iránti erős vonzalma vezette őt pályája során vissza-visszatérő témájához: a történeti segédtudományok, a forrás- kiadás módszertana, a pontos levéltári és történeti terminológia kérdéseihez. Itt kereshetjük gyökereit annak a nagy munkásságnak is, melyet, mint a levéltár főigazgatója az iratanyag 95
