Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Zentán 1961-ben egyik alapítója volt a Dudás Gyula Múzeum- és Levélbarátok Körének, amely közel négy évtizeden át megszakítás nélkül jelentette meg helytörténeti és hagyományőrző kiadványait. Egyik sorozatát, a Zentai Füzetek-et, közvetlenül is szerkesztette 1969-től 1978-ig. Ugyanebben az időben, azaz 1972-től 1979-ig a zentai Történelmi Levéltár igazgatója, és a levéltár több kiadványát maga írta és szerkesztette.

Levéltárunk részéről ő volt a kezdeményezője és aláírója annak a Csongrád Megyei Levéltárral megkötött hosszú lejáratú szerződésnek, amely sajnos azóta sem talált követőkre a szerbiai levéltárakban. A múlt év őszén Szentesen összegezték levéltáraink egykori és mostani igazgatói: Farkas József, Blazovich László, Barta László, Labádi Lajos, Fodor István, Dobos János és munkatársaik a két évtizedes együttműködés eredményeit a kiadványok, tapasztalat-, és kutatók cseréje terén. Levéltári tevékenysége során 1972-ben levéltárosi szakvizsgát tett, 1981-ben pedig az irattári rendszerek témakörében a zágrábi egyetemen magiszteri fokozatot szerzett.

Zentárói 1986-ban elköltözött Kanizsára és levéltárosi pályafutását a szabadkai Történelmi Levéltárban folytatta. Itt is részt vett a levéltár kiadványának elkészítésében és szerkesztésében, valamint a szabadkai monográfia előmunkálataiban. 1989-től levéltári tanácsos és már korábbról a Szerbiai Levéltári Tanács tagja. Nyugdíjba vonulásáig, 1991-ig, minden levéltári fórumon képviselte a vajdasági levéltárak és levéltárosok történeti előzményekből adódó sajátos érdekeit és ebből fakadóan a vajdasági levéltári törvénykezés önállóságát. Nyugdíjazása után minden erejével Kanizsa és Zenta monográfiájának megírásán és szerkesztésén fáradozott, mintha ezzel akarta volna megkoronázni szakírói, publicisztikai és fordítói tevékenységét. Első írásai az Ifjúság szavában (1954) jelentek meg. Publikált a Magyar Szóban, Tiszavidékben, Hét Napban, Bácsországban, Hídban, Üzenetben. Szakdolgozatait az Arhivist, Arhivski pregled és Levéltári Szemle jelentette meg. Nyolc önálló munkáját a zentai Dudás Gyula Kör adta ki. Ezek között a legkiemelkedőbbek: Zenta pecsétje és címere, valamint a Zentai gimnázium száz éve. Társszerzője volt 14 kiadványnak. Ezek közül Kanizsa monográfiája első kötetének még együtt örülhettünk, de az emberi szűklátókörűség megakadályozta abban, hogy Zenta monográfiáját barátai társaságában tegye le közösségünk asztalára. Eddig nyilvántartásba vett szakmunkáinak száma 60 körül van. Szerkesztett szerb-magyar levéltári szótárat, foglalkozott a levéltári tevékenység jogi szabályozásainak kérdéseivel. Több dolgozatával a levéltárakban folyó szakmunka tökéletesítésére és egységesítésére törekedett (ami a mai napig nagy kihívás, tekintettel a nagyon is eltérő történelmi örökséggel rendelkező szerbiai levéltári hálózatra). Egész levéltárosi tevékenysége során egyike volt azon keveseknek Szerbiában, aki a latin nyelvű okiratok fordításával egyedül is megbirkózott. Szerteágazó anyaországi kapcsolatainak köszönhetően pedig sok török dokumentum magyar fordításának jutottunk birtokába. Szakfordítóként szabadkai levéltámokoskodása idején jeleskedett. A levéltári okiratok mellett az általános iskolák tanulói számára tankönyveket is fordított, lehetővé téve ezáltal több ezer kisiskolásnak azt, hogy magyar nyelven tanulja a történelmet. Nyugdíjba vonulása után is szoros kapcsolatok fűzték a zentai levéltárhoz. Szakmai tanácsaival segítette munkánkat. Koordinálta magyarországi kutatásainkat. Tapasztalatának köszönve sok felesleges munkától kímélt meg bennünket a levéltári területünkre vonatkozó dokumentumok feltárása során. Személyes közreműködésével a múlt év őszén újabb néhány ezer filmfelvétellel és fénymásolattal gazdagítottuk a Csongrád Megyei Levéltárból, a Magyar Országos Levéltárból és más anyaországi közgyűjteményből származó, több tízezer dokumentumot felölelő hason88