Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

vezette, de nyilvánvalóan vonzotta a csángók példája is. Idegen nyelvi és vallási környezet­ben álltak helyt, őrizték meg a magyarságukat. Mert Benda Kálmán nem „sine ira et studio” művelte a történettudományt. Nemzetközi színvonalú tudós volt, ismert minden eredményt és a legújabb módszereket, a steril tudomány azonban nem volt az ő világa. Fiatal korának szenvedélyessége egész életében megmaradt. Benda Kálmán pályája a világi tudományos életben 1956 után némi zökkenőkkel állt a helyére vissza. Előbb a Történettudományi Intézet forradalmi bizottságának tagja, majd az intézet igazgatóhelyettese lett. Minden megbecsülést megkapott, majd mindenből újra kihagyták. 1983-ban az akkori igazgató, Pach Zsigmond Pál személyes hatására lett egyér­telmű Benda Kálmán helyzete az akadémiai kutatók között. Kifejezetten a korábbi mellőzést megszüntetendő lett akkor a Történettudományi Intézetben osztályvezető. A tudományos súlyának megfelelő elismeréseket végül 1988-tól kezdődően kapta meg Benda Kálmán. Abban az évben fogadta díszdoktorává a budapesti Református Teológiai Akadémia. 1990-ben választotta őt tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, és 1992-ben kapott Széchenyi-díjat. Nyolcvanadik születésnapját barátai és tanítványai mellett sok társadalmi és tudományos szervezet ünnepelte. Akkor valamennyien azt hittük, hogy még sokáig lesz példa és segítség. Nem így történt. Nagyon sikeres franciaországi előadóét után hazaérve hirtelen érte a halál. Péter Katalin LK, 1994.1 -2. sz. 258-260. p. Bendefy László (1904-1977) Az, hogy az 1977. augusztus 13-án elhunyt Bendefy László neve egyaránt ott szerepel fo­lyóiratunk e számának írói és recenzeáltjai, - de sajnos immár nekrológgal elbúcsúztam ttjai között is, tragikumában is groteszk, de igen pontos szimbóluma egész életének, amelyet kez­dettől fogva és mindvégig ugyancsak ez a sokoldalúság, a sokfelé irányuló érdeklődés jel­lemzett. Párhuzamos mérnöki, illetve földtan-, földrajz-, őslénytani egyetemi tanulmányok ás diplomák állnak e pálya elején, melynek fővonalát azután hosszú évtizedeken át e kettős szakma területén elért olyan eredmények jelzik mint a MÁV ilyenként első országos méretű kútkataszterének felvétele (1928-29), a hazai kéregmozgásokról írott munkák (1932-1934), a Pénzügyminisztérium Jövedékei Mélykutatási Osztályának újjászervezése az ásványi nyersanyag indikációk földtani és bányászati vizsgálatára (1946), az Országos Felsőrendű Szintezés újjászervezése (1950), az Országos I. és II. rendű szintezés hálózatának kifejleszté­se (1950-58). Majd 1959-től kezdve a hidrológiai kutatások, melyeknek során a kéregmoz­gásokkal kapcsolatos korábbi munkásságának eredményeit a vízhálózat kialakulásának és fejlődésének vizsgálatával kapcsolta össze. Ilyen természetű munkásságának eredményeit tudományos publikációk hosszú sora őrzi, - jelentőségüket különféle szakmai tudományos egyesületek vezetőségében viselt funkciók és a műszaki tudományok kandidátusa, majd a földtani tudományok doktora fokozatok értékelték. Már ezekben a kutatásokban is sokszor és feltűnően érezhető volt Bendefy erőteljes történed érdeklődése. Nem beszélve itt most a szinte egész életét végigkísérő, a Keleten maradt magyarokkal és Julianus barát útjával foglalkozó (nemegyszer heves vitákat és bírá­latokat is kiváltó) könyveiről, tanulmányairól, - műszaki és földtani vizsgálatait is történed földrajzi, geodézia- és kartográfia történeti publikációk kísérték, így a Magyar Állami Föld­50

Next

/
Thumbnails
Contents