Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Vilmos, 1959 novemberétől ismét a Magyar Országos Levéltárban, a Polgári-kori Osztályon folytatta levéltárosi pályáját. A háborús pusztításokból megmentett minisztériumi levéltárak rendezésében és repertorizálásában vett részt. E munkájának eredményeként készült el - Kardos Kálmánnal közösen - az 1960-ban megjelent, Pénzügyminisztérium Levéltára, majd - Kohut Máriával közösen - az 1961-ben összeállított, Kereskedelemügyi Minisztérium és Iparügyi Minisztérium repertóriumai. A levéltárak leltárainak sorozatában, 1963-ban jelent meg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium repertóriuma, de ezeken kívül még két repertórium munkálataiban is tevékeny részt vállalt. Ezekben az években, levéltári feladatai mellett vett részt az Új Magyar Lexikon I-VI. kötete, 1790-1849. évekbeli magyar történet szócikkeinek megírásában (Akadémiai Kiadó, Bp. 1959-1962). 1961-1965 között, az Agrártörténeti Szemlében, a Levéltári Szemlében és Levéltári Közleményekben, a Soproni Szemlében és a Tanulmányok Budapest Múltjából c. folyóiratokban összesen 16 írása jelent meg, a levéltárügy és a művelődéstörténet tárgyköréből.

Bélay Vilmos 1963. január elejétől a Feudalizmus-kori Osztályon dolgozott tovább, ahol a magyar- és erdélyi kancelláriai levéltárak előadójaként sokoldalú munkásságot vállalt. A munkaidejének javát lekötő napi feladatok mellett nagyobb kiadványok készítésébe is bekapcsolódott. Jelentős szerepet töltött be, a három magyar összeállító egyikeként A magyar Internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és Polgárháborúban című kötetek 1967-1968. évi kiadásában. A Magyar Országos Levéltár főigazgatójának kezdeményezésére 1971-ben Az úrbéres viszonyok Mária Terézia korában című történeti statisztikai kiadvány II. kötete, Arad vármegyéjének kéziratát készítette el. Ezenkívül, éveken át írt összefoglaló ismertetéseket a magyar- és külföldi levéltári szakfolyóiratokról, az 1946-1971 között kizárólagosan, a Levéltári Híradó, a Levéltári Szemle és a Levéltári Közlemények oldalain, több mint 70 írása jelent meg. A cikkek mintegy fele, a szovjet levéltárügyet és az orosz archeográfiát mutatta be. Az angol nyelvű levéltári folyóiratok ismertetései is meghaladták a harmincat. 1962-1974 között a Berlinben, Párizsban, Varsóban és Rómában tett ösztöndíjas utazásain sikerült több levéltárat meglátogatnia, amelyekről szintén írt ismertetéseket. Bélay Vilmos munkája során hasznát vette széleskörű nyelvtudásának, mivel németül, angolul, oroszul beszélt és latinul, franciául, olaszul olvasott. A Magyar Országos Levéltárat látogató kutatók és a kollégái körében legendássá vált kiváló emlékezőképessége és nagy adatismeretre, amit mindig szívesen megosztott másokkal.

Bélay Vilmos írásait az alaposság és a pontosság jellemezte. Már az 1943-ban elkészített bölcsészdoktori disszertációját (Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei) ez jellemezte, amit az is bizonyít, hogy napjaink könyvárverési katalógusaiban is egyre gyakrabban találkozhatunk a kötet példányaival. A korábban a levéltári leltárak sorozatban megjelent köteteit, 1973-ban a Magyar Kancelláriai Levéltár című repertóriummal egészítette ki. Bélay Vilmos az 1970-es évektől anyaggyűjtést végzett a Magyar Országos Levéltár korábbi tudományos dolgozóinak életrajzi krónikáihoz. A személyesen ismert és tisztelt elhalt kollégáiról, az 1975-1993 közötti években a Levéltári Szemlében, a Levéltári Közleményekben és a Századokban kilenc levéltáros nekrológját jelentette meg. Ezek a nekrológok az elgondolása szerint, egy tervezett intézeti életrajzi lexikon részeivé válhatnak. Bélay Vilmos személyében egy ötven éves tudományos életpályát betöltő kedves kollégától búcsúzunk.

Vass Előd LSZ, 2005. 3. sz. 302-303. p.

44