Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
végzője legyen, s a levéltári feltáró tevékenységre épüljön rá a történeti ismeretterjesztés, az oktatás, a honismereti szakkörök működése. Ezt a célkitűzést - munkatársaival együtt, a megye múzeumaival vállvetve, a különböző bizottságokban és rendezvényeken, a TIT és a Hazafias Népfront keretében - fáradhataüanul, terjes önzetlenséggel és a megye határain túl is elismert sikerrel szolgálta. Ezzel szerezte meg a levéltárnak a legszélesebb társadalmi elismerést, a megye, párt- és tanácsi vezetésének támogatását. Az 1968-ban induló Nógrád megyei Levéltár Schneider Miklós felkészültsége és szervező ereje révén emelkedett fel a tudományos műhely rangjára. Ezt segítette elő 1969-ben kiadott „Nógrád megye levéltára” című tömör ismertetője, az 1972-ben megjelent Salgótarján története c. kötetben való szerzői részvétele, az 1969-1974 között publikált, négykötetes megyetörténet levéltári támogatása érdekében vállalt munkája, a Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából című kötetbe írt dolgozata. 1971- ben sikerült megvalósítania a Nógrád megyei Levéltár önálló forráskiadvány-sorozatát. A jól megtervezett sorozat a tudományos kutatás és a honismeret céljait egyaránt kitűnően szolgálja. Az évente megjelenő számok (eddig tíz) szerkesztése mellett jórészt ő volt a szerző is, több esetben Lebiancné Kelemen Máriával, legközvetlenebb munkatársával együtt. Ő tette közzé többek között az 1715. évi és az 1828. évi országos összeírások Nógrád megyei anyagát, a Mária Terézia-féle urbáriumok adatait, a II. József idején készült országleírásnak a megyét érintő részét (ez utóbbit Eperjessy Kálmánnal). Gyakran szereplő, széles érdeklődésű munkatársa volt a Levéltári Szemlének. Publikált a Levéltári Közlemények hasábjain is. írásait többek között a pozsonyi Slováci v zahranio c. évkönyv, a Salgótarján, Palócföld, a Békési Élet, a Honismeret is szép számban közölte. 1975-ben Szomszéd Imrével közösen megírta a Kis-Zagyvavölgye termelőszövetkezeti mozgalmának negyedszázados történetét. Minden munkáját a gondos szakszerűség és a korunkban oly ritka tömörség jellemezte. Sokoldalú szakmai munkásságának és mindenkivel közvetlen, segítőkész egyéniségének köszönhető, hogy 1970-ben a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportjának elnökévé választották. Tíz éven át volt a Palócföld honismereti rovatának vezetője. A fogalom legszebb értelmezése szerinti közéleti ember volt. Ennek jegyében személyes felelősséget érzett a magyar levéltárügy fejlődése iránt. Sok fontos felmérés, tanácskozás keretében tett erről bizonyságot. Szívesen adta át tapasztalatait, s őszintén érdekelték a társlevéltárak eredményei, kezdeményezései. Joggal hívták meg a levéltárügyben szerepet játszó szakmai bizottságokba: a Levéltári Tanácsba, a Levéltári Szemle szerkesztő bizottságába. 1981-ben, amikor a levéltári szakfelügyelet megszervezésre került, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér és Komárom megyék levéltárainak felügyelője lett. Az utóbbi években ismét egy nagy és örömteli feladat légkörében élt Schneider Miklós: A salgótarjáni új múzeumépület elkészültével a Nógrád megyei Levéltár kapta meg a szomszédban álló, korábbi múzeum épületet. A tágabb helyre költözés előkészítése és lebonyolítása, a levéltári anyag gyarapításának és használatának jobb lehetőségei újabb tervekre inspirálták. Az átköltözést az ő elgondolásai szerint, munkatársaival együtt, 1981. június elejére valósították meg. Az elmúlás kegyetlensége éppen ekkor ragadta el. 1981. június 16-án Budapesten hunyt el a kórházi ágyon. Schneider Miklós munkásságát a levéltárügy külföldi eredményei iránti figyelem is áthatotta, ezt könyvismertetései is tanúsítják. Több alkalommal járt Hungarica-gyűjtőúton és szakmai tapasztalatcserén. (Szovjetunió, Szlovákia, Románia, Ausztria.) Eredményesen kutatott a Selmecbányái levéltárban, 321
