Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Pázmány Lajos (1874-1943)

Családi hagyományként lett levéltámok, atyja, Pázmány Dániel, Csongrád vármegye levéltárnoka volt. Ő maga a történet. Magyarország több vármegyéjének levéltárában szolgált, Szolnok-Doboka, Hunyad, Bars, Árva vármegyében kezdte, míg 1900-tól 1919-ig Trencsén vármegye főlevéltárnoka volt és miután Trencsén elveszett, Egerbe került, ahol, mint Heves vármegye főlevéltárnoka nyugdíjazásáig, 1938-ig vezette a vármegyei levéltárat. Tényleges szolgálatának befejezése után sem hagyta ott a levéltárat, díjnoki bzetéssel visszamaradt a selejtezés végzésére, mert a hosszas tapasztalatai során rájött, hogy törvényhatósági levéltárakban, ha már mindenképen foglalkozni kell az iratok megrostálásával, ezt a komoly történeti ismereteket kívánó felelősséges munkát csak levéltári szakember végezheti megnyugtató módon. Szomorúan emlegette, hogy milyen jóvátehetetlen károkat szenvedett Heves vármegye levéltára napidíjasokra bízott iratselejtezések során. Huszonegy éves korától egészen addig, amíg halálos betegsége ágyba nem döntötte, egész életét a levéltár szolgálatában töltötte. A régi vármegyei levéltámokok típusa volt, akit a levéltári anyagból elsősorban a nemességigazolási perek, nemesi összeírások érdekelték. Tökéletesen ismerte a vármegyében élt nemes családok történetének összes levéltári forráshelyeit. A levéltárnokra bízott nem levéltári feladatok közül legszívesebben a könyvtárral foglalkozott, az ő nevéhez fűződik a 10.000 kötetet messze meghaladó vármegyei könyvtár kifejlesztése.

Sinkovics István LK, 1946. 351-352. p.

Pecz Samu (1854-1922)

Az Országos Levéltár palotájában tudós nemzedékek szeretettel ápolt vágya öltött kőtestet. Az épület ott áll, külsőleg befejezve, s remélhetőleg nincs messze az az idő, mikor történelmünk becses emlékeit magába fogadhatja. Sajnos, építője kidőlt, mielőtt művét teljesen befejezhette volna.

Pecz Samu hatvannyolc évet élt meg nem szűnő alkotó munkában. Fiatal éveiben kitűnő iskolát járt végig; Schulek és Steindl mellett kezdette meg működését, s később maga is a legnemesebb magyar építészeti hagyományok megőrzője és fejlesztője lett. Tudományos műveiben évezredek művészi törekvéseinek volt hivatott magyarázója. A görög dór szentély nemes formái után az ókeresztény templomi építészet szépségeit, a lélek legnagyobb Istenre- eszmélésének kifejezéseit tolmácsolta, s tanulmányait a keresztény egyház nagy forradalmának, a protestantizmusnak templománál fejezte be. Ha áttekintjük tudományos munkálkodásának menetét, előttünk áll a legnagyobb érzés anyagba öntésének története, amint az a kifinomult emberi lélekben visszatükröződött. De Pecz Samu nemcsak tudós volt, hanem elsőrangú alkotóművész is. Azok az épületek, amelyeknek építése nevéhez fűződik, nemcsak nagy szaktudásról és gyakorlati érzékről tesznek bizonyságot, hanem mély elgondolásról és tinóm ízlésről is. Az ő műve a debreceni egyik református, a budapesti unitárius, a budai (Szilágyi Dezső-téri) református templom és a városligeti fasorban levő evangélikus templom. Nem lehet a mi feladatunk, hogy itt valamennyi alkotását felsoroljuk, a büszke szép palotákat, amelyekkel városainkat díszítette; elég, ha még arra utalunk, hogy ő tervezte és építette a budapesti központi vásárcsarnokot, a fiumei m. kir. tengerészeti akadémiát, a beregszászi állami főgimnáziumot, az ungvári állami alreáliskolát és a kir. József-műegyetem bu287