Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

lélek előtt ismeretlenek. Nemcsak hitt a minden mástól különböző magyar lelkiségben, hanem mint drága kincset menteni igyekezett azt minden káros behatástól. Az a kör, amelyet a Márki Sándorok, a magyar lélek megalkuvást, ellanyhulást nem ismerő őrségállói alkotnak, hovatovább szőkébbre szorul. Az őrségállók napjai mintha éppen most telnének be ebben a szenvedéses, átmeneti korszakban, az idegen irányzatok soha nem tapasztalt hevességű megrohanásainak közepette. Mint hullócsillagok gyors egymásutánban futnak le a szomorú magyar égboltról és az elhagyottság, az árvaság érzése költözik a magyar lelkekbe ... Gombos Albin LK, 1925.1-4. sz. 315-317. p.

Mattioni József (1908-1962)

1962. szeptember 25-én, 54. születésnapján meghalt Mattioni József levéltáros. Halálhíre mindenkit váratlanul ért, még azokat is, akik közvetlen munkatársai vagy barátai voltak, és tudták, hogy évek óta betegeskedik. Féltették, mert tanúi voltak évenként megújuló szenvedéséinek, és mert nagyon szerették, nem akarták hinni, hogy a szívósnak tűnő testet, s a feléjük mutatott derűs lelket a betegség ilyen korán le tudja győzni. 1936-ban került „ideiglenes kisegítő munkaerődként a főváros közigazgatásához. Dolgozott a IV., XIV. és I. kerületi elöljáróságokon, a magánépítési és városrendezési ügyosztályon, hosszabb időn keresztül a közművelődési osztályon, az elnöki ügyosztályon, a törvényhatósági elnöki hivatalban, az Országos Nemzeti Bizottságnál, a Magyar Függetlenségi Népfront Nagybudapesti Titkárságánál. Innen helyezték át 1949 júniusában a Fővárosi Levéltárhoz, ahol alapos elméleti és gyakorlati közigazgatási és jogi tudása, érdeklődése és ügyszeretete révén a megújuló magyar levéltárügy fejlesztésének egyik leghasznosabb munkása lett. Éveken keresztül volt a Fővárosi Levéltár helyettes vezetője. A külső (irattári) selejtezések elvi és gyakorlati kérdéseinek megoldásában tevékeny részt vett, a fővárosi irattárosok továbbképző tanfolyamán százakat tanított a helyes iratkezelésen kívül az iratok történeti értékének felismerésére s a levéltár megbecsülésére. Lelkesen, szeretettel és hozzáértéssel vett részt a levéltári kiállítások rendezésében, a levéltár anyagának szélesebb körű ismertetésében. Betegsége ellenére éveken keresztül, szinte életének utolsó napjaiig dolgozott egy nagyobb tanulmányon, amelyben a Budapest mai városképét meghatározó 1871. évi városrendezési pályázat eredményeit vizsgálta és értékelte.

Akik együtt dolgoztak vele, halálával nemcsak a munkatársat veszítették el, hanem őszinte, derűs, bölcs, mindenkin segíteni akaró és tudó barátjukat is, akinek emberségét, felejthetetlen egyéniségét szívünkben őrizzük.

Nagy Lajos LK, 1962. 2. sz. 306. p.

Mayer Béla (1899-1925)

A szép új palotában egy íróasztal hiába várja gazdáját; a tisztviselők hasztalan szeretett társukat; az Országos Levéltár Benjáminja meghalt. Szerényen és igénytelenül, ahogy jött, szerényen, amint élt és dolgozott, hunyt el, váratlanul. De lelkünket örök távozása mélyen megdöbbentette, szívünkben űrt hagyott, melyet a Rá való emlékezésnél még sokáig a fájdalom fog betölteni. Mert lelki jóságában ritka, finom érzésében kedves, hűségében figyelmes és megbízható emberi lényt vesztettünk. Reményt, mely szerető szemünkben

260