Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

szabadult amnesztiával, 1963. március 24-én. Szabadlábra helyezése után visszatért egyházmegyéjébe, ahol Derecskére nevezték ki káplánnak. A következő - és egyben utolsó - segédlelkészi állomása már a püspöki székvárosban, a Szeged-Rókusi plébánián volt, ahol 1968 és 1972 között teljesített szolgálatot. 1973. január 1-jén Lotz atya végre önálló plébániát nyerhetett, mely kinevezése a csongrád megyei Kövegyre szólt. Tizenkét éves kövegyi tartózkodás után 1984-től már óraadó tanárként taníthatott, majd 1985-ben véglegesen is beköltözhetett a szegedi püspöki palotába, és mint teológiai tanár, püspöki levéltáros és könyvtáros munkálkodhatott tovább.

Főpásztorai egyházi címekkel és hivatalokkal elég „szűkmarkúan” látták el. Ez alól kivétel csupán szentszéki bírói kinevezése, amelyet 1977. december 21-én nyert el. Sem a kanonoki - amelyet több levéltáros és történetírói elődje elnyert -, sem a címzetes apáti, vagy préposti titulust nem kapta meg soha. Tagja volt viszont az egyházmegye cenzúra-, valamint egyházművészeti és műemlékvédelmi bizottságának. Publikációi - melyek csupán az 1980- as évektől láttak, illetve láthattak napvilágot - leginkább a római katolikus egyházzal és ezen belül is szűkebb „pátriárkájával”, a Csanádi püspökséggel voltak kapcsolatosak. Mint a szegedi egyházmegye egyszemélyes levéltárának vezetőjét - a 120 ifm. terjedelmű iratanyag rendezése és a raktárjegyzék elkészítése mellett -elődje, dr. Juhász Kálmán kanonok hagyatékának rendszerezése és kéziratainak kiadása foglalkoztatta leginkább. A Juhász-hagyaték feldolgozására már 1969-ben megbízást kapott, de az igazi érdemi munka csak a Szegedre való költözés után, 1985-ben kezdődhetett meg. Ennek eredményeképpen jelent meg Juhász Kálmánnak az alábbi két, Lotz Antal által sajtó alá rendezett tanulmánya: „Szerzetesrendek a Csanádi egyházmegyében a középkorban” (Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XVIII. kötet. Szeged, 1991. 17-94. p.) és „A Csanádi egyházmegye 1848-49-ben.” (Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XXI. kötet. Szeged, 1994. 63-77. p.). Lotz atya szívügyének tekintette még a Juhász Kálmán által elkezdett egyházmegye-történet folytatását is. Juhász az alapítástól 1699-ig nyolc kötetben jelentette meg a Csanádi püspökség történetét. Lotz Antal személyes elmondása alapján - amit több kiadványban is közölt - halálakor már készen volt a kilencedik kötet, az 1699-től 1828-ig terjedő időszak történetéről. Ezen kívül az ugyancsak elődei által megkezdett másik kiadványsorozat folytatását is tervbe vette (Szentkláray Jenő: A csanád-egyházmegyei plébániák története. I. kötet. Temesvár, 1898.), és részben már össze is gyűjtötte a Csanádi egyházmegye Trianon után Magyarországon maradt plébániáinak az adatait. Mindezek mellett azonban főművének - amelyhez az adatokat több évtizeden át gyűjtötte - a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége által valószínűleg az idén megjelenésre kerülő, „A Csanádi egyházmegye papjainak névtára” című könyvét tartotta. A műfajára nézve leginkább adattárnak mondható munka a Csanádi egyházmegyés papok onomasztikonját fogja tartalmazni, 1686-tól 1936-ig. E munka - amely egyben első önálló kötete lett volna - megjelenését azonban már nem élhette meg. Lotz Antal temetésére április 4-én, a szegedi Dóm altemplomának kriptájában került sor. Földi maradványai itt olyan jelentős történelmi és egyházi személyiségek mellett nyugszanak, mint gróf Klebelsberg Kuno, dr. Glattfelder Gyula Csanádi megyéspüspökök, vagy mint levéltáros-történetíró elődje, dr. Juhász Kálmán.

Búcsúzzunk Lotz atyától úgy, ahogy gyászjelentésében olvashatjuk: „Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.” (Dán. 12,3.) Merényi-Metzger Gábor LSZ, 1998. 2. sz. 65-66. p.

249