Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

lódó megbízást még a Komárom Megyei Tanácstól kapta. Az anyaggyűjtést elvégezte, de a munka megállt). Szeretném „új hazám, Komárom-Esztergom megye történetét egyre jobban megismerni, hogy levéltárosként, a helytörténet művelőjeként, mások segítője lehessek.”

A tervei az életre szóltak. Váratlanul, súlyos betegség formájában azonban a halál kopogtatott. 1995. szeptember 4-én halt meg. Temetésén a szakma nevében, végakaratának megfelelően, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója, Á. Varga László mondott megható, szép búcsúbeszédet. A Tatabányai Városi Levéltár, a Nógrád Megyei Levéltár és a Komárom-Esztergom Megyei önkormányzat Levéltára saját halottjának tekintette.

Csombor Erzsébet LSZ, 1995. 4. sz. 103-105. p.

Lénárd Ödön (1911-2003)

A Levéltári Szemlében közzétett nekrológok a magyar levéltárügy meghatározó személyiségeinek állítanak emléket. Lénárd Ödön nem volt levéltáros, de életének egy meghatározó szakaszában szorosan kötődött a levéltárakhoz. Amikor a rendszerváltozás idején ez lehetővé vált számára, naponta megjelent a Belügyminisztérium Történeti Irattárában, a Politikatörténeti Intézet Levéltárában, a Magyar Országos Levéltárban, Budapest Főváros Levéltárában, az esztergomi Prímási Levéltárban, a Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltárában és 1997 óta a Történeti Hivatalban. Hangyaszorgalommal gyűjtötte, jegyzetelte, másolta/ másoltatta kezdetben csak az őt érintő, később a magyar katolikus egyház 1945 utáni történelmére vonatkozó iratokat.

Budapesten született 1911. szeptember 11-én. A piaristák kecskeméti gimnáziumában érettségizett. 1926-ban belépett a piarista rendbe, 1929-ben egyszerű, 1933-ban ünnepélyes szerzetesi fogadalmat tett, közben 1931 és 1936 között Budapesten teológiát, latint és történelmet hallgatott az egyetemen. Kosáry Domokossal együtt Szekfű Gyula közvetlen diákköréhez tartozott. A neves professzor Lénárd Ödönt a tudományos pályára méltónak találta, és megpróbálta kikérni rendjétől, de a piaristák azzal érveltek, hogy nem tudósokra, hanem tanárokra van szükségük. 1936-ban Grősz József püspök szentelte pappá. Az egyetem után 1937-ben gyakorló tanárként működött Budapesten és Kecskeméten, majd 1938 és 1945 között a szegedi piarista gimnáziumban tanított, 1939-től igazgatóhelyettesi pozíciót töltött be. 1946-tól az Actio Catholica kulturális titkára volt Budapesten, 1947-től pedig szociológiát tanított a rendi képzőben (Kalazantinum). Az AC-nál feladatai közé tartozott az iskolák államosítása elleni katolikus mozgalom ügyeinek intézése, a Katolikus Szülők Vallásos Szövetségével és Mindszenty József esztergomi érsekkel való kapcsolattartás. 1948. június 17-én letartóztatták és izgatás vádjával hat évi börtönre ítélték (BFL XXV. 1. 3008/1948; 3073/1948; 16680/1949). A Gyűjtőfogházban és a váci börtönben raboskodott, 1953. augusztus 1-én amnesztiával szabadult. Mivel az államesküt nem tette le, egyházi beosztást nem kaphatott. Triciklis kifutóként dolgozott az Óbudai Cipőjavító Szövetkezetnél, majd annak megszűnése után, 1961-től vízóra-leolvasó. 1961-ben a kádári kommunizmus egyházpolitikai lépéseként több száz katolikus papot és hívőt tartóztatott le az államvédelem. Lénárd Ödön ismét börtönbe került (BFL XXV. 60. e. 025/1961; 044/1962), Márianosztrán és Sátoraljaújhelyen őrizték, 1963-ban ismét amnesztiával szabadult. Független adminisztrátorként dolgozott a Közgazdaságtudományi Egyetem konyháján. 1966 áprilisában újból letartóztatták, és novemberben nyolc évre ítélték (BFL XXV. 4. f. 9060/1966; 9215/1967), a

245