Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

terjedő figyelmében mindig bízhattam. A kint töltött egy-egyhetes kutatások alatt igazán felszabadultnak láthattuk, hallhattuk őszintén, szívből nevetni, de magáról akkor sem beszélt. Motorja volt a fióklevéltári szakkönyvtár kialakításának, valamint a Tatabánya várossal és elődközségeivel kapcsolatos dokumentumok felkutatásának és gyűjtésének nemcsak a Nyit- rai Körzeti Levéltárban, hanem a Magyar Országos Levéltárban is. Vezetői ambíciói nem voltak. A fióklevéltár önállóvá válásának idején csak az átmeneti időszakra vállalta a megbízást az igazgatói pozícióra, a munkájára, a folyamatban lévő kutatásaira hivatkozott. Egy vele készült interjúban mondta: „Sokat dolgoztam, élveztem és szerettem, szeretem a munkámat.” Valóban, ha áttekintjük életútját, azonnal szembetűnik, hogy a nehéz élethelyzeteken új és újabb feladatok vállalásával jutott túl.

Szakmai kapcsolata a Nógrád Megyei Levéltárral, onnan való eljövetele után sem szakadt meg. E kapcsolat keretében elsősorban a Madách kutatásokban tevékenykedett. A Ma- dách-díjat 1988-ban kapta meg, az ajánlást ez az intézmény tette. A. Varga László igazgató a következőképpen méltatta munkásságát: „A legtöbb új ismeretet ebben a vonatkozásban (Madách Imre közéleti tevékenységére vonatkozó dokumentumok felkutatásában és publikálásában) eddig is Leblancné Kelemen Mária munkássága révén szerezhettünk. Legutóbb éppen 1984-ben jelent meg Madách Imre dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban címmel kötete az Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból című sorozatunk 13. darabjaként. A megyei levéltárban található s a Madách Imrére vonatkozó összes lényeges forrást a kritikai közlés kívánalmainak megfelelően adta közre, vagyis az egyes dokumentumokat bő jegyzetanyaggal látta el, amelyből úgy a forrás keletkezéstörténetére, mint az abban előforduló személyek és helységek szerepére, történetére kimerítő információt nyerhetünk. A kötetről eddig megjelent írásbeli méltatások külön kiemelik, hogy a Madách kritikai kiadás ezen kötet ismerete nélkül ma már elképzelhetetlen.” A kutatómunka az ország közgyűjteményeiben folytatódott. Eredménye, a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában 1992-ben megjelent kötet: Madách Imre kéziratai és levelezése (katalógus) címmel. Az 570 oldalas gyűjtemény összeállítója Andor Csaba mellett Mária, a tatabányai főlevéltáros. Az elsősorban irodalomtörténészek, kutatók számára készült katalógus aprólékos, gyűjtő, kutató, gondosan rendszerező munka eredménye, amelynek Mária valóban a mestere volt. Hihetetlen szívósság, szakmai alázat és tisztelet szükséges egy ilyen hatalmas gyűjtői, szerkesztői teljesítményhez. Külön érdekessége a könyvnek, hogy a végén ott találhatók Madách Imre rajzainak, festményeinek leírásai is. A bevezető elárul néhány titkot Madách kézírásának jellegzetességéről, írástechnikájáról is. Ezek az érdekességek a kutatókon kívül a Madách művei iránt érdeklődő olvasók számára is nyújtanak hasznos és hasznosítható információkat. A teljességre törekvő Mária szerint azonban nem sikerült eljutni minden olyan levéltárba, amelyben még Madách vonatkozású anyag remélhető. így nem jutottak el a rozsnyói Püspöki Levéltárba, továbbá az aradi és nagyváradi levéltárba.

A Toldy-díjjal 1991-ben a Magyar Irodalomtörténeti Társaság által kitüntetett Mária tehát a munka folytatására készült. (Ennek a társaságnak 1983 óta volt a tagja, míg a Magyar Történelmi Társulatba még középiskolai tanári működése alatt belépett.) A vele készült interjúban így nyilatkozott: „Amíg egészségem engedi, és Tatabánya városnak szüksége van rám, szeretnék a levéltárban dolgozni. Megkezdett munkáimat szeretném folytatni, befejezni... Gondolok itt a Tatabányai Kislexikonban rám osztott tennivalókra, a megyei Levéltári Évkönyvben vállalt közigazgatástörténeti tanulmány megírására (a Dorog történetéhez kapcso244