Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

ben bekövetkezett nyugdíjazása után pedig tudományos tanácsadóként segítette tovább korábbi munkahelyét. Hivatalos magyar állami kitüntetése mellett az 1988-as keszthelyi nemzetközi vá- roscímer-konferencia, majd két évvel később a XIX. nemzetközi heraldikai és genealógiai kongresszus résztvevői táviratban köszöntötték 88. majd 90. születésnapján, a Nemzetközi Heraldikai és Genealógiai Konföderáció 1991-i cáceresi ülésén heraldikai tudományos életművéért emlékéremmel tüntette ki. Élete végén visszakapta a sztálinista kultúrpolitika által megvont akadémiai tagságát. Kumorovitz Lajos Bemát tudományos tevékenysége több területen is korszakalkotó, úttörő jelentőségű. 1928-ban a leleszi konvent oklevéladó működéséről publikált bölcsészdoktori értekezésével, majd ezt követően néhány további, Leleszről írt tanulmányával a középkori hiteles helyek tevékenységének olyan példamutató, alapos feldolgozását nyújtotta, amilyent az egyes, őutána vizsgált káptalanok, konventek történetének magyar és szlovák kutatói csak követni tudtak, utolérni, meghaladni azóta sem sikerült. Az 1930-as években írt szfragisztikai tanulmányaival /Mátyás király pecsétjei. (Turul, 1932.); Az authentikus pecsét. (Turul, 1936.); A speciális praesentia regia pecséthasználata Zsigmond korában. (Domanovszky Emlékkönyv, 1937.); A magyar királyi egyszerű és titkospecsét használatának alakulása a középkorban. (A Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézete Évkönyve, 1937.)./ Tudományos alapokra helyezte az addig csak leginkább egy-egy konkrét pecsét leírásából álló kis cikkekkel szórványosan művelt magyar pecséttant. Több mint négy évtizeden át számos tanulmányban bizonyította, hogy a korszerű középkori diplomatikai és kormányzattörténeti kutatás elképzelhetetlen alapos pecséttani vizsgálatok nélkül, hiszen pl. az Anjou-kori magyar királyi kancellária egyes osztályai, irodái csak az általuk használt különböző pecsétek segítségével különíthetők el biztonságosan. /A fenti tanulmányok mellett említhetők: A királyi kápolnaispán oklevéladó működése. (Regnum, 1942/1943.); Kancellarska cinnost magistra Jana zo Sarisskych Sokoloviec, krónikára Ludovita I. (Slovenská Archivistika, 1981.); Osztályok, címek, rangok és hatáskörök alakulása I. Lajos királyunk kancelláriájában. (Memoria Saeculorum Hungáriáé, 4., Bp. 1984.)./ A királyi oklevelekre vonatkozó kutatások /pl. Kálmán király 1109. évi veszprémvölgyi „ítéletlevele”. (Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára, Bp. 1980.)/ mellett feltárta a korai magyar magánokleveles gyakorlatot. /AKálmán-kori „cartula sigillata”. (A Magyar Genealógiai és Heraldikai Társaság Közlönye, 1944/1946.); Szent László vásártörvénye és Kálmán király pecsétes cartulája. (Athleta Patriae, Bp. 1980.). A zselicszentjakabi alapítólevél 1061-ből. (Tanulmányok Budapest Múltjából, <= TBM> 1964.); A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI-XII. század). (Századok, 1963.)/ E kutatásai egyben a magyarországi írástörténet egyes kérdésköreire is kihatottak, hiszen a rájuk alapozott, „kultúroptimizmus” révén új megvilágításba lehetett helyezni a Hajnal István munkássága révén a szakmai köztudatba bevésődött ún. „írásreakció kora” problematikáját.

Nemkülönben úttörőnek bizonyultak Kumorovitz professzor kutatásai a vexillológia területén, felölelték a magyar zászló és lobogó egész történetét /Nemzeti jelvényeink 1848-49-ben. (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye, 1947/1950.); A magyar zászló és nemzeti színeink múltja, I-H. (Hadtörténelmi Közlemények, 1955., 1957.)/ Számos tanulmányt szentelt kedvelt heraldikai témájának, államcímerünk múltjának is. /A magyar címer kettőskeresztje. (Turul, 1941.); A magyar címer hármashegye. (Turul, 1942.); A magyar címer kettőskeresztje és hármashalma. (A... Gödöllői... Szent Norbert-gimnázium ... 1941-42. évkönyve); A magyar közép- és nagycímer kialakulása. (Levéltári Közlemények, 1965.)./ Mint a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa, figyelmét kiterjesztette a várostörténet egyes kérdéseinek a tanulmányozá237