Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

inkább nehézségek, mint örömök közepette eltelt 1940-es és 1950-es évtizedekről. Bölcsen és higgadtan, a tanulságokat kiemelve emlékezett, vitapartnereiről ugyancsak nagy korrektséggel beszélt.

Tudományos munkásságának témáit általában a konkrét élmények és a hivatalosan végzett munka során felvetődött kérdésekre adandó válaszok igénye ihlette. így születtek a Város és községstatisztika (1954), A történeti statisztika forrásai (1957), A közigazgatás statisztikája és organometriája (1977), Tanulmányok a településdemográfia és a várostörténeti demográfia köréből c. munkái, valamint tankönyvei. Ugyanez az igény vezette el az informatika területére, amely érdeklődési irányát két könyve jelzi: A bevezetés az államigazgatási informatikába (1980) és a társszerzővel készített Jogi informatika tankönyv (1986).

Miközben írta tanulmányait és könyveit, nem feledkezett meg arról, hogy tudományágának nemzetközi fórumain, külföldön írásaival megjelenjen. Közel félszáz munkája jelent meg külföldön vagy idegen nyelven. Közülük maga emelte ki az alábbi négyet: Optimalisation du personnel administraüf (1972), Urbanisation and Demographie Situation in Hungary (1997), Migration in Hungary between 1500-1800 (1993), Entwurf eines neuen kommunalpolitischen Konzeptes in Ungarn (1991). Válogatott demográfiai munkái az International Bibliography of Historical Demography c. CD-ROM lemezen jelentek meg Liégeben. Maga pedig munkássága révén 1961 óta tagja volt a Nemzetközi Népességtudományi Uniónak és a Párizsi Statisztikai Társaságnak, 1969 óta pedig a statisztikai akadémikusok nemzetközi testületének, a Nemzetközi Statisztikai Intézetének és a Városstatisztikusok Nemzetközi Szervezetének.

Fáradhatatlan szervező erejével itthon is több szervezetben tevékenykedett. Alapítása óta elnöke, majd 2003-tól tiszteletbeli örökös elnöke lett a Jogi Informatikai Társaságnak. Alapító elnöke Az elpusztult és pusztuló falvakért egyesületnek. Alapító tagja az Urbanisztikai Társaságnak. Tagja a MTA Demográfiai Bizottságának, alapító elnöke volt a MTA Történeti Demográfiai Albizottságának. Ötletgazdagságával programokat indított el, és nagyon sok esetben az anyagiak megszerzésében sikeresen fáradozott megvalósításuk érdekében.

A hivatalos elismerést az utolsó évtizedek hozták meg számára. 1989-ben a Munka érdemrend arany fokozatát kapta, és az ELTE Tanácsa Eötvös Loránd aranyérmet adományozott neki, 1996-ban pedig professzor emeritus címet. 1998-ban a KSH elnöke Fényes Elek éremmel, a MTA elnöksége pedig életműve elismeréseként Eötvös József koszorúval tüntette ki, és feljogosította a Laureatus Academiae cím viselésére.

Kovacsics József teljes életet élt családjában és a tudományos életben egyaránt. Az előbbiben támasza volt felesége, az utóbbiban ő segített, ösztönzött másokat. A gondos statisztikai elemzések, a számadások pontos kezelése, a történeti események és adatok ismerete és tisztelete mellett a művészetek világa sem állt tőle távol. Érzéseit, hangulatait és az életről vallott gondolatait versekben szólaltatta meg, amelyek egy részét kis kötetben gyűjtötte ösz- sze. Elődei Lipszky János, Fényes Elek, Keleti Károly és mások méltó utódaként dolgozott, tisztelte őket, bizonyítja ezt múlt évben megjelent testes kötete, a Baranya megyei népességtörténeti lexikon. Éppen úgy mint ők, műveiben él tovább velünk.

Blazovich László LK, 2004. l.sz.l75-176. p.

223