Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

ezt a szeretetet és hálával mindazért, amit a levéltári munkában tőle tanulhattunk. Ezeket az érzéseket a feledést hozó idő sem moshatja el bennünk, csak fájdalmunkat enyhítheti és könnyítheti megnyugvásunkat abban, amit megváltoztatni nem tudunk.

Ember Győző LK, 1968. 2. sz. 360-361. p.

X

1968. november 2-án, 74 éves korában, tragikus körülmények között meghalt Dr. Kossányi Béla, az Országos Levéltár nyugalmazott igazgatója. Távozásával ismét megfogyatkozott a kortársak egyre gyérülő száma, akik ott voltak a Levéltár történetének nagy sorsfordulójánál, amikor az intézmény - elavult régi helyiségeiből a Bécsi kapu téri célépületbe átköltözve végre elindulhatott a fejlődés útján.

Kossányi Béla 1894. február 13-án született Libetbányán, Zólyom megyében, régi felvidéki erdész családból. A gimnáziumot Besztercebányán végezte, ahová atyja, mint főerdő- mémök, időközben áthelyezést nyert. Az érettségi után (1911) Kossányi a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán folytatta tanulmányait, történelem-földrajz szakot hallgatott, s e tárgyakból 1915. jún. 19-én summa cum laude eredménnyel doktorátust tett. Egyetemi évei alatt az Eötvös Kollégiumban lakott, melynek kulturált levegője, bajtársias szelleme, elmélyült munkára sarkalló tradíciói a mindezek iránt amúgy is fogékony diákra mély hatást gyakoroltak, rokonszenves, műveit egyénisége viszont kollégista társainak egész életre szóló barátságát nyerte meg számára.

A doktorátus után Kossányi pályáját az első világháború hosszú időre megszakította. Alig egy hónappal a szigorlat után katonai szolgálatra kellett bevonulnia, ahonnan csak 3 és fél év múlva, 1918 decemberében szabadult. Bár diákkora óta a levéltári pálya vonzotta, e céljának elérését az akkori nehéz idők nem tették lehetővé, így a leszerelés után középiskolai tanári állásba ment, s ott 1922-ig működött. Végre 1922. január 16-án átléphetett az Országos Levéltár szolgálatába, ahol a Tanácsköztársaság idején, - mint az országos levéltárügyi megbízott titkára, ideiglenesen - már előbb 3 hónapot töltött. 1922 januárjától 1950 decemberéig, nyugdíjazásáig, csaknem 30 éven át, Kossányi megszakítás nélkül az Országos Levéltár alkalmazásában állott. A jól képzett, tehetséges, munkáját teljes odaadással végző tisztviselő gyorsan haladt a hivatali pályán. Országos allevéltárnokból csakhamar országos levéltámok, főlevéltárnok, majd igazgató s a főigazgató állandó helyettese lett, aki ezen kívül - a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának tagjaként - a tudományos intézményeket akkor egybefoglaló szervezet irányításában is szerephez jutott. Már, mint országos levéltárnok, vezetője lett a minisztériumi levéltárakból képződő új szervezeti egységnek, melyből később az Országos Levéltár II. osztálya alakult ki. A Nemzeti Múzeum levéltárának az Országos Levéltárba beolvadása után ennek a részlegnek (a mai III. osztály elődének) vezetését kapta meg, s e beosztását a főigazgatóhelyettesi munkakör mellett is megtartotta. Úttörője volt ezen kívül az Országos Levéltár fotólaboratóriuma létrehozásának, egyébként is sokat fáradozott a fényképezésnek e levéltári szolgálatban való felhasználásáért, s az ő részvételével indult meg a külföldi levéltárak magyar vonatkozású anyagának filmezése. A levéltári munka minden ágazatát (német-, francia-, olasz-, lengyelországi, ausztriai és csehszlovákiai tanulmányutak révén is) kitűnően ismerő s a hivatali ügyintézésben nagy gyakorlattal ás ügyességgel bíró tisztviselő a beosztásaihoz szorosabban kapcsolódó teendőkön kívül sok más feladatot is kapott. így tagja volt az Országos Törzskönyvbizottságnak, kiemelkedő szerepet játszott a

216