Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

kájának eredménye a „Kenderes története a honfoglalástól 1728-ig” (I-II. kt., az oklevéltár, Szolnok, 1979). Sorolhatnánk a diplomatika iránti elkötelezettség sok dédelgetett, de már meg nem valósított álmait. Még 1996 tavaszán is adalékokat jegyzett fel a görög paleográfia tanulmányozásához. 1981-1986 között Patmoszon a János-kolostorban tett szakmai kirándulást. Kenderesen megszervezte a Nagykunsági Református Egyházmegye Fióklevéltárát, s irányította a középkori templom felújítását, renoválását.

1962-ben Egerben elvégezte az első honismereti szaktanfolyamot, Szolnok megyében a honismereti munka aktív tagja volt 1967-től 1973-ig. 1962-től haláláig a Magyar Történelmi Társulat tagja. 1964-ben történelemből és néprajzból doktorált. Ebben az évben tanulmányt ír az országos és a helyi helytörténeti munka összefüggéseiről. (Hadtörténeti Közlemények. 1964. XI. évf. 3. sz. 470-475.) 1965-ben a németországi egyházi levéltárak egységesítésének elveiről értekezett. (Levéltári Szemle. 1965. 4. sz. pp. 147-152.) 1973-tól 1990-ig a debreceni Nagyerdő-egyetemi egyházközség lelkipásztora. Itt is templomépítéssel kezdte munkáját, egyidejűleg a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárának igazgatói tisztét is betöltötte. Feleségével együtt középszinten rendezett levéltárat adtak át az utódoknak, és 1975-ben a levéltár története is megjelent a Levéltári Szemle hasábjain. A belső és külső fondok karbantartása, a levéltári segédletek készítése, az egyházközségi adattározás, a belső használatra szánt egyházközségi bibliográfia összeállítása kiemelkedő teljesítmény volt. A ’70-es években a levéltár Ratio Educationis-ra vonatkozó forrásait is összegyűjtötte. (Magyar történeti tanulmányok. Debrecen, 1979. Acta Universitatis. XII.) Tanulmányt írt „Ráday és a tiszántúliak” címen, ami megjelent a Ráday-emlékkönyvben és a Levéltári Szemlében is. Saját költségén Párizs, Heidelberg, Göttingen, Jéna, Patmosz etc. levéltárait látogatta és tanulmányozta, ezen utak elsősorban a peregrináció kutatást szolgálták.

Az 1991-ben Rómában tartott egyházi levéltári konferencián tanácsadónak kérik fel, majd 1992-ben Berlinben a levéltárosok tanácskozásán előadást tart. 1993-ban a római katolikus és protestáns levéltárosok megalakították a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületét, amelynek elnökévé választották. Az egyesület szabályzatának összeállításával nemzetközi elismerést szerzett. 1991-től számítógép felhasználásával - amelynek technikáját fiatalosan sajátította el - szerkesztette és kiadta a levéltár forráskiadványait. Erre a munkájára igen büszke volt:- 1. kt. Kormos László-Matkó László: A botanikus kert s a faiskola története. Debrecen, 1991.- 2. kt. Kormos László: Magyar nyelvű prédikáció a XV. század végéről. Debrecen, 1993.- 3. kt. Kormos László: Egyházi Levéltárosok Nemzetközi Szövetsége Magyarországi Tagozatának megalakulása. Debrecen, 1994.- 4. kt. Egyháztörténetünk 1944-45. évi tiszántúli eseményeinek válogatott forrásgyűjteménye. Debrecen, 1995.

Kormos László és Gilicze László közreadásával jelent meg a néprajzi szempontból igen jelentős Kis Bálint munkája, „A Békés-bánáti Református Egyházmegye Története” (Békés- csaba-Szeged, 1992).

Az idén Pekingbe készült az egyházi levéltárosok nemzetközi találkozójára, de ezt az utazást már felcserélte azzal az úttal, amely az Örökkévalóhoz vezet. Az ökumenikus gondolkodású tudóstól vettünk búcsút.

Matkó László LSZ, 1997.1. sz. 76-78. p.

208