Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

teteit már szinte elrongyolták - a sűrű használat során - az olvasók. Amikor 1970 novemberében a levéltári évkönyvet a Somogy megye múltjából címmel az alapító szerkesztő, Kanyar József útjára bocsátotta, a sorozat bevezetője hármas célt jelölt meg: „alapvető tanulmányokkal szolgáljuk a történetkutatói tevékenységet, s egyben oktatási és közművelődési célokat is segítsünk megvalósulni.” Ekkor a somogyi az elsők között volt a megyei levéltárak által kiadott évkönyvek sorában. 1990-ig szerkesztette az évkönyvet, amelynek ezekben az évtizedekben már országos rangja volt. Jóska bácsi - nyilván személyiségének köszönhetően is - fantasztikus szerzőgárdát szedett össze (pl. Benda Kálmán, Guzsik Tamás, Györffy György, Hanák Péter, Komjáthy Miklós, Szakály Ferenc, Vörös Károly stb.). A szerkesztő Kanyar József a fiatal levéltáros kollégák, helytörténészek nevelését, segítését és publikálási lehetőség biztosítását is feladatának tekintette az évkönyv hasábjain. Mindig azt mondta: „bátyám”, írj egy rövid cikket a Honismereti Híradóba, utána bővítsd ki egy előadásra, ebből írj egy nagy tanulmányt, és meglásd, egyszer egy könyv születik belőle! Sokan indultunk meg ezen a pályán neki köszönhetően. Az 1960-as évek második felétől kezdtek napvilágot látni azok a munkák, amelyek alapjául szolgáló forrásokat a szerzők szintén a „kaposi” levéltárban forgatták át (pl. Barcs, Nagyatád, Marcali, Kaposvár, Siófok, Fonyód stb.). Az e kötetekben helyet kapott tanulmányok szerzői alapvetően szintén a levéltárhoz kapcsolták az egyes köteteket. Szintén Kanyar József állott ezen kötetek szerkesztőbizottságinak élén. Szigorú és következetes ember volt. Amikor új kollégát vett fel a levéltárba, valószínűleg mindegyiknek ugyanazt mondta: legyen szép a (kéz) írásképe, reponáljon és maradjon a forrásokban talált tényéknél. Ez valóban jó útravaló! Közismerten széleskörű volt Jóska bácsi szakmai és társadalmi tevékenysége is. Számos szervezet, így a Magyar Levéltári Tanács, a Dél-Dunántúli Történelmi Társulat elnökeként, a Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányának, a Magyar Agrártörténeti Koordinációs Bizottság, az MTA Nemzetközi Várostörténeti Bizottsága Magyar Nemzeti Bizottságának és a Pécsi Akadémiai Bizottság tagjaként képviselte a szakmai érdekeket. Ugyanezen szempontok vezérelték, amikor ellátta a Levéltári Közlemények szerkesztőbizottsági tagságának, a Somogy c. folyóirat rovatvezetőjének, a Somogy Megyei Honismereti Híradó főszerkesztőjének és a Szántódi Füzetek szerkesztőjének tisztét. Viselte a Honismereti Szövetség örökös elnöki felelősségét is. Társadalmi téren a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és elnökségének, valamint Somogy Megyei Bizottságának tagjaként és a kaposvári népfrontbizottság elnökeként, az 1946-ban újjáalakult Berzsenyi Társaság alelnökeként, a Somogy Megyei Tudósklub és a Szárszói Baráti Kör elnökeként volt ismert. Kanyar József munkáját, életművét szűkebb és tágabb környezete méltó módon ismerte el. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola címzetes tanárának nevezte ki az oktatási miniszter. Megkapta kedves városa, Kaposvár és szülőfaluja, Kaposújlak elismerő díszpolgári címét. Alkotói, tudományos munkásságát Állami Díjjal és Somogy Megye Alkotói Díjával honorálták. Immáron befejezett életműve Somogyország kincse lett, szellemi öröksége Somogybán maradt - és vele a felelősség is. Paraszti származására és somogyiságára mindig nagyon büszke volt. Szeretett megyéjéből 1990-ben költözött a fővárosba, ahonnan gyakran látogatott haza - hogy is mondta?- a „fogva tartó” szülőföldre. Bár végső nyughelye Budapesten van, Jóska bácsi is megtért - őt idézve - a „széptájú szülőmegyéjében évszázadokon át verejtékezett és harcolt s ma már cédrussal, gesztenyével és hárssal benőtt bajomi, mérei és újlaki temetőkben örök álmukat alvó paraszti őseihez.” Emlékét megőrizzük.

Bősze Sándor LSZ, 2005.1. sz. 84-88. p.

182