Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Amíg ereje engedte, a jogászképzésben is részt vett, a jogi karon is vállalt előadásokat. Jogtörténeti kutatásainak eredményeivel a jogász hallgatókat is megismertette. Előadásokat tartott például a magyar közigazgatási és bírósági eljárás 1680 és 1980 közötti időszakáról, vagy a bíráskodási gyakorlatról, esetleg az úriszék működéséről. Ez utóbbi témával kapcsolatban rendkívül jelentős munkája jelent meg 1985-ben: Úriszéki bíráskodás a XVIII-XIX. században címmel. A könyve a Magyar Országos Levéltárban őrzött úriszéki iratanyagra támaszkodva mintegy 150 úriszék gyakorlatának 150 éves történetét mutatja be. A büntető és polgári ügyek feldolgozásával nemcsak a sajátos jogszolgáltatás, hanem a mindennapi élet apróbb-nagyobb gondjai, problémái is felszínre kerülnek, amelynek segítségével igen érdekes, korhű kép bontakozik ki az érdeklődők számára. Kállay professzor szemináriumait is kedvelték hallgatói. Itt ismerkedhettek meg közelről tudományos munkája módszereivel, gondolkodásmódjával, kutatási technikájával. Ezek a szemináriumok nemcsak ismereteket adtak, hanem az ismeretek megszerzésének módját, a történelemkutatás metodikáját is közvetítették. Nehéz lenne számba venni, hogy 18 év szemináriumi munkája hány történésznek, levéltárosnak, történelemtanárnak adott indítást, biztatást későbbi pályája számára. A szemináriumi témák sokaságát sem lehetne most felsorolni, hiszen a forrásgenezis, a forráskritika, a genealógia, az archontológia, a német paleográfia, a jog- és intézménytörténet különböző megközelítései rendkívül gazdag oktatói munkát, tudományos tárházat mutatnak. Külön meg kell említeni, hogy a stúdiumok a levéltáros képzés fontos részeit is adták, hiszen Kállay István számára - korábbi pályájából is törvényszerűen adódóan - ez a szak alapvetően fontos volt. Az ő tanszékvezetősége idején épült ki az „A” szakká emelt 5 éves levéltáros képzés, amelynek segítségével több időt és rangok kapott az oktatás. Rangot adtak a szaknak, az egyetemnek és magának Kállay professzornak kiterjedt nemzetközi szakmai kapcsolatai, német és osztrák egyetemeken tartott előadásai.

A levéltáros képzésről, a levéltárosi feladatokról, a levéltári anyagokról, segédletekről számos tanulmánya jelent Kállay Istvánnak. A szakképzés színvonalát sajátos tudományos munkájával is emelni kívánta. Az oktatás, kutatás, tudományos feldolgozás és publikációi nála egységet alkottak. Csak azt tanította, amivel tudományos munkája során maga is foglalkozott. Ennek megfelelően sokszínű oktatási tematikáját a szerteágazó tudományos tevékenység alapozta meg. Munkáiban - összességében 15 önálló kötetben és több mint 300 cikkben, tanulmányában - foglalkozott forráskritikával, genealógiával, jogtörténettel, bírósági eljárással és gyakorlattal, földesúri bíráskodással, az úriszék munkájával és ítéleteivel, a jogintézmények történetével, helység és várostörténettel, a városi igazgatás történetével, uradalmi igazgatással, címertannal, a magyar címer történetével. Ez utóbbi alapozta meg azt a szakmai álláspontját, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1990. július 3-án az Országgyűlés a szent koronával ékesített címer visszaállítását fogadta el.

Kállay István az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, a magyar levéltárügy nemzetközileg elismert képviselője, a történettudomány kitűnő művelője volt. Most szomorúan és megrendültén próbáljuk tudomásul venni, hogy szép és alkotó életet élt. Tudjuk, hogy munkája tovább él a történelemtudomány lapjain. Az egyetemen, ahol tanított, a hallgatók egymást követő generációi tanulnak majd könyveiből, a kutatók pedig újra és újra fellapozzák munkáit, hogy eligazodást nyerjenek. Nem sokan hagynak hátra ilyen maradandó emlékeket, de annál fájóbb, hogy az alkotások sora megtört, és amit teremtett, most már csak nélküle élhet tovább.

Kardos József LK, 1998.1 -2. sz. 268-271. p.

177