Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
mindennapos szolgálatot. Nyilvánvalóan azért, mert mint magányos nő szeretett emberek közt forgolódni, tevékenykedni. Ilyen körülmények közt tört rá az alattomos betegség, mely kíméletlenül keresztülhúzta a távolabbi jövőre vonatkozó számításait. 1981. június 19-én bekövetkezett halálával szelíd, halkszavú, a megpróbáltatások miatt olykor félénk, sokunk által őszintén becsült és szeretett munkatárs távozott az élők sorából. Emlékét megőrizzük! Sárközi Zoltán LSZ, 1982.1. sz. 224. p. Horváth Ferenc (1921-1993) Két nappal hetvenkettedik születésnapja után kaptam feleségétől telefonon a szomorú hírt, hogy dr. Horváth Ferenc, a Vas Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója eltávozott közülünk. Nevét nemcsak Vas megyében és az ország határain belül ismerték. Számos tisztelője, barátja élt és él Ausztria, Szlovénia és Horvátország területén. Szombathelyen született 1921. május 6-án. Édesapja biztosítási tisztviselő volt. Az elemi és középiskolát Szombathelyen végezte, a Püspöki Elemi Iskolában, illetve a Premontrei Gimnáziumban. Tanulmányait Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, 1939 őszén magyar-német szakra iratkozott be. A tanári oklevelet 1944 áprilisában szerezte meg, és egy hónap múlva sikerrel védte meg doktori értekezését Pais Dezsőnél. Disszertációját Kresznerics Ferencről írta. Témaválasztását Kresznerics Vas megyei kötődése erősen befolyásolta. Alig fejezte be egyetemi tanulmányait, a háború utolsó hónapjaiban hadifogságba került, ahonnét 1945 októberében tért haza. Néhány hónapig Vasváron, a polgári iskolában tanított, majd Vas megye Szabadművelési Felügyelőségen nyert állást. 1946-tól Szombathelyen th. város Szabadművelődési Felügyelőségének vezetője lett. 1950 márciusában saját kérésére Szombathely város levéltárához került, 1951-től nyugdíjba menéséig a Vas Megyei Levéltár igazgatója volt. A levéltár második otthona lett, ahol szülőföldje történetének gazdag forrásanyaga kimeríthetetlen kincsesbányát jelentett számára. Horváth Ferenc ragaszkodása, szeretete szülővárosa és Vas megye iránt kora ifjúságától haláláig élő valóság volt. A levéltári munka olyan lehetőséget adott számára, amelynek jelentőségét, értékét felismerte és élt is vele. Nem csupán saját munkájánál, kutatásainál hasznosította a levéltárban őrzött iratanyagot, hanem a megye honismereti munkájának új alapokon történő szervezésénél, kibontakoztatásánál is előtérbe helyezte a történeti értékű iratanyag-feltárást, publikálást. Célja volt, hogy a levéltárat helytörténeti bázisintézménnyé formálja, ahol a források szakszerű őrzésén kívül, tervszerű helytörténetírás művelése is folyik. Elsőrendű feladatának az eredeti források, a levéltári anyag őrzését, védelmét, gyarapítását tartotta. Levéltári munkája során sok száz kilométert tett meg a megye útjain, nem egyszer gyalog, kerékpáron, hogy a megsemmisüléstől megmentse a jegyzőségek, iskolák, üzemek iratait. A háborús pusztítás következtében szétszórt levéltári anyag rendezéséből, selejtezéséből, kutatási segédletek készítéséből is kivette részét. Számos megyei fond selejtezési ügykörjegyzékét készítette el. Igazgatói működése során több olyan kiadvány látott napvilágot, amely lehetőséget adott források megjelentetésére, tanulmányok közzétételére. Arra törekedett, hogy olyan alkotói- szervezői gárdát hozzon létre a kiadványok köré, amely kellő szakmai színvonalat biztosít a megjelentetett levéltári és helytörténeti publikációknak. Elképzeléseinek megvalósításához szerencsésen közrejátszott, hogy a levéltár vezetésén kívül több kiadványi munka irányítására, 154
