Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

mellett számos tanulmánya jelent meg a Szemle és más folyóiratok hasábjain. Közöttük, levéltárosi szakmai érdeklődésének bizonyítékaként, egy cikk a hazai levéltáros képzés gondjairól. A felszabadulás után szerepet vállalt a demokratikus közéletben. Ámde konzervatív politikai elképzelései fokozatosan elszigetelték őt. így volt érthető, hogy 1950-ben a levéltárak államosításakor nem tartottak igényt további szolgálatára, 58 évesen nyugdíjazták. Visszavonultan az önmaga által teremtett izolációban folytatta munkáját. Történelemkutatói tevékenysége ily módon nem szenvedett törést, különböző forráspublikációi, cikkei mellett óriási anyaggyűjtésre támaszkodva készítette el a Soproni polgárcsaládok 1535-1848 c. kétkötetes művét, amely 1982-ben az Akadémiai Kiadónál jelent meg. Ugyanakkor kéziratban elkészült soproni törvénykönyv publikációja, a középkori Pozsony megye történeti földrajza és sok más kisebb nagyobb írása.

Jelképesen halála pillanatáig dolgozott. Ezt a töretlen alkotóerőt hagyta, könyvei mellett, példaadó hagyatékul az utókorra.

Gecsényi Lajos LSZ, 1986. 2. sz. 108. p.

Hellebrant Árpád (1855-1925)

A közel kétszáz esztendős magyar bibliográfia történetében tisztes hely illeti meg a folyó évi december 4-én elhunyt Hellebrant Árpádot. Annak a triásznak volt értékes tagja, amely a világháború előtti időkben Szinnyei József, Mangold Lajos és Hellebrant személyében évtizedeken át képviselte a magyar bibliográüát, s a történelem és az irodalomtörténet kutatóit részint az időközi irodalom lehetőleg teljességre törekvő felsorolásával, részint nagyobb bibliográfiai összefoglalások által hathatósan támogatta.

Hellebrant eleinte a magyar ifjúság külföldi iskoláztatásának története iránt érdeklődött, attól az időtől fogva azonban, hogy a Szabó Károly által megindított Régi Magyar Könyvtár III. kötetét, a magyar szerzők külföldön megjelent műveinek jegyzékét, széleskörű könyvtári kutatások után kiadta, egész erejét a bibliográfiának szentelte. Ezirányú működésének maradandó értékű termékei A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában lévő ősnyomtatványoknak jegyzéke (Budapest, 1886. 8. 3791.), A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent munkáknak és folyóiratok tartalmának betűrendes címjegyzéke 1889-1910. (Bpest, 1911. 8° 1188 1.), továbbá a magyar filológiai irodalom termékeinek az Egyetemes Philologiai Közlönyben 1886 óta évenként rendszeresen kiadott összeállításai és végül a Századok 1913-1918. évfolyamaiban megjelent repertóriumai, amelyek az 1912-1917. évek történetirodalmának kitűnő áttekintései. Szakemberek előtt ilyféle összeállítások fontosságáról, sőt hovatovább nélkülözhetetlenségéről nem szükséges beszólni; a bibliográfia ma már a módszeres kutatás első feltétele, amely a kutatót megóvja a felesleges energiapazarlás veszedelmétől, viszont arra segíti, hogy munkakedvének és munkaerejének teljességével fogjon a választott tárgykör feldolgozásához. A magyar történetírás fellendülése a XIX. század második felében nagyarányú termelésben jelentkezett s éppen Szinnyei Repertóriuma és Mangold Lajosnak összeállításai (Csánki: Árpád Emlékkönyv, Hadtörténelmi Közlemények, Századok, Jahresbericht etc.) hívták föl a történetírók figyelmét arra, hogy a nagy termelés rendszeres összefoglalása immár a legsürgősebben megoldandó feladatok egyike. Ez a mind élénkebben érzett szükség késztette a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságát arra, hogy 1913-ban Hellebrantot és e sorok íróját a magyar történelem rendszeres biblio140