Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
honosított meg a legutóbb 1956-ban károsodott iratanyag tömeges restaurálására az általa betanított fiatal munkaerőkkel. Segítségére volt ebben a Jugoszláviából kapott irat-laminátor. Az ötvenes évek végén elsőként a világon polietilén-fóliát alkalmazott a restaurálás folyamán a korábbi acetátcellulóz-fólia helyett. Pecsétek másolatainak készítésénél az NSZK-ból beszerzett szilikon-kaucsukkal helyettesítette az addig szokásos gipszet, és olyan szép darabokat állítottak elő a műhelyben, hogy a másolatot alig lehetett (lehet) megkülönböztetni az eredetitől. - Később, Firenze közgyűjteményeinek árvíz okozta kárai helyrehozatalában a helyszínen nyújtott segítséget. Munkatársaival alkotó kapcsolata volt: együtt dolgozták ki az új eljárásokat. Visszatérve vele kapcsolatos személyes élményeimre, én egyetemi hallgatóként minderről nem rendelkeztem pontos ismeretekkel, de nagy hatással volt rám sziporkázó egyénisége, lendülete. Később, már az Országos Levéltár, majd a Kecskeméti Állami Levéltár munkatársaként több esetben kértem ki tanácsát a modem és a régi iratanyag védelme érdekében. Azokat az ismereteket, szempontokat, amelyek az iratanyag fizikai védelmére vonatkoznak, tőle tanultam. Ő keltette fel bennem a figyelmet az iratok olyan szempontú megbecsülésére, amelyet történeti stúdiumaim során, az egyetemen nem sajátíthattam el. Noha nyugdíjba menetele után már nem találkoztam vele - holott élete végéig aktívan részt vett a múzeumok restaurálási feladataiban -, hálával őrzöm mindazokat az ismereteket, amelyekkel ő ajándékozott meg. Fábiánné Kiss Erzsébet LK, 1991.1 -2. sz. 191-192. p. Ш Ötvenéves elmúlt már, amikor arra vállalkozott, hogy korábbi, rokon területeken szerzett tapasztalatai alapján új szakmát teremt és kimozdítja a Magyar Országos Levéltár iratrestaurálását arról a mélypontról, ahová az 1956 novemberében a tüzérségi tűz és az ez által okozott tűzvész következtében került. A levéltárban mintegy 8000 iratfolyóméter iratanyag elhamvadt, több száz iratcsomó és kötet égési károkat szenvedett, nem volt kevés azoknak a könyveknek és iratoknak a száma sem, amelyek kisebb-nagyobb repeszektől szenvedtek kárt, s ezekhez járultak még azok az iratcsomók és kötetek is, amelyekre 1945-ben három-négy raktári emelet födémszerkezete és levéltári anyaga zuhant, s amelyek még konzervátori segítséget igényeltek. A súlyosan szenvedett levéltári anyagnak a további pusztulástól való megóvása és a még használható információkat tartalmazó roncsok megmentése érdekében a Levéltárak Országos Központja több országhoz fordult szakmai segítségért. Néhány eljárás leírása érkezett, amelyek lényegében egyedi darabok restaurálására lettek volna csak alkalmasak, tömeges iratanyag restaurálását a jugoszláv levéltárosok szövetségének ajándéka: egy kisméretű, műanyag fóliát hő segítségével a papírra rápréselő laminátor jelentett. Ez volt az első ebben a műfajban, amely hazánkba érkezett, és amilyenről eddig csak” a szakirodalomból voltak felületes ismereteink. Ekkor jelentkezett a Levéltárak Országos Központjában Hasznos Zsigmondné és felajánlotta, hogy egy év alatt - mellékfoglalkozású, általa javasolt szakértő közreműködésével - a laminátort üzembe helyezi, új eljárásokat honosít meg, amelyekre fiatal munkaerőket betanít. Egy év múlva bemutatja az eredményeket, s ha ezzel az illetékesek nem lesznek megelégedve, távozik. A gentleman agreement megköttetett, s egy év múlva az illetékesek a legkisebb ellenvetést sem tudták tenni a bemutatott restaurált iratok, papír- és hártyaoklevelek, pecsétek dolgában. Nemcsak első volt abban, hogy Magyarországon laminátorral 138
